Bevezető

Sziasztok!

A bevezetőt meg hoztam. Sajnos, a nem tudom, mikor lesz fent az első fejezet, de ebben lesz egy-két hiba, mivel még nem találtam Bétát. De igyekszem, hogy minnél előbb találjak!
Jó olvasást. Pussz

Hatalmas ütés érte az arcomat, a földre zuhantam de nem volt elég még egypárszor, hatalmas ütések érték a testemet, a bordáim hangos reccsenése megijesztette az ellenfelemet. Nem síkitottam, sőt semmilyen hangot nem adtam ki. Nem adom meg neki azt az élvezetet, hogy hallja a fájdalmamat. Imádkoztam, hogy minnél előbb szólaljon meg a gong. A keze már vészesen közeledet a fejemhez a karjaimat már nem bírtam védekező állásba helyezni, így csak vártam, hogy minnél hamarabb üssön. De végre megszólalt és el lépet előlem. Már csak nagyapám hangját hallottam.
- Christie, nem üthetik ki az unokámat.- mondta le nézően.
Tudtam jól, hogy csalódást okoztam neki. Csak próbáltam fel állni, de még az se ment. Fel kapaszkodtam, az egyik rácsra és fel húztam magam. Nagyapa még rám se pillantott, csak sietve távozott. Próbáltam, kicsit pihenni, hogy összeszedjem magam. Egy kis idő elteltével, végre annyit javult az állapotom, hogy el induljak haza. Tudtam jól, hogy nem lesz leány álom amit otthon kapok, de ezt ők sose fogják megérteni. Haza érve csak egy cetli várt az asztalon:

Szia kicsim el mentünk vacsorázni majd jövünk! Szeretlek anya!
Meg nyugodtam, legalább anyuék nem fognak zavarni. Fel siettem a szobámba és be zártam az ajtót, majd le ültem az ágyra. Hirtelen egy kis fekete szőrgomboc telepedet le az ölembe és megnyalta a véres kezemet.
- Éjfél, remélem te nem haragszol rám!- néztem rá, és a szemeiből hatalmas fájdalom látszodot. Még a kutyám se szereti ha harcolok.
Majd el döntöttem, hogy lezuhanyzom, és utána látom el magam. Be mentem a fürdőbe és a zuhany alá állva megnyitottam a hideg vizet, tudtam, hogy fájdalmas de csak ez fog helyre rakni. Zuhanyzás közben a vizet figyeltem ami fehérként ért a testemhez és vörösre váltott mire elért a lefolyóhoz. Nagyon fájdalmas volt. Főleg, hogy a testem tele volt zuzodásokkal és kék-lila foltokkal. A tusfürdő csak marta a hegeket és a nyílt sebeket. Próbáltam erősnek tűnni, így még magamnak se ismertem be, hogy fáj. A kezemet végig simitotam a bordámon, és éles nyílaló fájdalmat éreztem. Magamra csavartam a törölközött és előszedtem a fertőtlenitöt és a kötszereket. Le ültem az ágyra és el kezdtem. Majd halk kopogás zavart meg. Az ajtóhoz lépve kinyitottam az ajtót, a kulcs még nem is fordult el teljesen a zárban mikor már nyílt is.
- Christei, mi történt? Megint verekedtél?- lépet be Danny az ajtón
- Sajnálom, de a nagyapának kell bizonyítsak!- hajtottam le a fejem.
- A nagyapa már fél éve halott!- emelte fel a hangját. Majd le ültem az ágyra és el kezdte el látni a sebeimet. Minden egy kis nyomásra érintésre fel szisszentem. Nem szólt semmi, de láttam az arcán, hogy most valahol máshol jár.
- Mire gondolsz?- kérdeztem óvatosan, nagyon nem szeretem a csendet.
- Arra, hogy miért vagy ennyire felelőtlen?- kérdezte, de tudtam, hogy ez költői kérdés.
- Értem.- ennyit mondtam, nem tudtam mit mondani. Beszélhettem volna, hogy a nagypapa miatt teszem csak ő bízott bennem, de nem inkább hallgattam.
Az éjszaka nagyon fájdalmasan telt, így másnap nem suliba hanem a balesetire siettem. Anyáék még nem jöttek haza, nem tudom mi lehet velük, de már aggasztanak sosem maradnak ki egy egész éjszakára. Az út rettentő hosszúnak tűnt mivel gyalog mentem, a balesetire be érve láttam egy ismerőst aki tegnap verekedett előttem, őt is jól helyben hagyták.Csak bólintott és le ültem az egyik székre, őt nem sokra rám be hívták. Majd egy újságot el véve nézegetni kezdtem, sokáig volt bent. Majd mire ki engedték egy hatalmas gipsz éktelenkedett a karján. Eszembe jutott az este, hisz mikor eset a karjára esett, elégé nagy volt a bukása így valószínű, hogy el tört. Kifelé menet ismét bólintott. Még úgy 30 percet várta mire be hívtak.
- Jó napot! Mi a panasza?- kérdezte a doki,
- Jó napot, tegnap megsérültem és nagyon fájnak a bordáim.- panaszoltam el a gondjaimat.
- Rendben akkor kérem vegye le a felsőjét!- mondta majd el fordult és a papírokat rendezte az asztalán. Mire vissza fordult ott álltam előtte melltartóban. Kicsit zavarban voltam és végig a földet kémleltem. Megfogta a bordáimat és megnyomta. Néha meg engedtem magamnak egy-két szisszenést, de többet nem. Úgy 10 percet vizsgált és át nézte a többi sebemet.
- Remélem kis hölgy, nem utca verekedésekben vesz részt!- rá jött a kis titkomra, remek.
- Nem, csak elestem.- próbáltam hazudni, de nem sok sikerrel, hisz ki tudd ekkorát esni?
- Nekem nem az a dolgom, hogy előítéleteket gyártsak, vagy le szidjam, de nem hazudjon, mert nem tudom akkor el látni!- mondta kicsit borúsan.
- Rendben, igen utcai harcos vagyok! Tegnap elintézte egy szőke plasztik baba!- ismertem be, tudom, hogy nem szép így beszélni, de soha senki nem tudót ki ütni még.
- Értem, az a szőke lány hogy nézet ki?- lett kíváncsibb.
- Magas szőke, tökéletes alak, és nem úgy nézet ki mint aki ilyen helyre való! Inkább egy plazába tudtam volna el képzelni, de tökéletesen tudd verekedni, mert le győzött! De még vissza kapja, csak jöjjek rendbe!- morogtam de a doki közben el kezdte el látni a bordáimat be kötözött és kaptam egy inyekciót, és már mentem is.
A doki felírt egy-két orvosságot még azért is el kellet mennyek. Haza érve sehol nem találtam a nővéremet Magent. Kezd idegesíteni, hogy mindenki el tűnik. Majd a szobámba érve éjfél épp durmolt. Imádom ezt a kis csöppséget. A nevét a színe miatt kapta, hisz fekete. Majd le vágódtam az ágyba és aludtam egyet. Olyan 5 óra körül ébredtem, le mentem a halba és kerestem egy cetlit , hátha voltak itthon csak aludtam vagy nem tudom. Majd a keresésem nem sokra ment. Elindultam felfelé a lépcsőn de kék fény villogása szűrődött be az ajtón, majd hirtelen csengettek. A szívem össze szorult ahogy a gyomrom is. Siettem kinyitni az ajtót és két rendőr állt az ajtóban. Szemeik semmit jót nem jósoltak.
- Miss Montiero?- kérdezte a magas barna hajú.
- Igen, Christie vagyok.- mondtam kicsit félve.
- Rossz hírt kell önnel közöljek. A szüleit ma találtuk meg egy el dugott erdőben. Sajnálattal kell közöljem, hogy a szülei meghaltak!- mondta a másik, ésszel fel se fogtam mit is mondtak, itt vagyok 18 éves és a szüleim meghaltak. El kezdtem szédülni és le ültem a földre és csak bámultam ki magamból.
- Meghaltak?- kérdeztem.
- Igen, egy állat szét tépte őket!- magyarázta a másik.
- Értem, és mikor láthatom őket?- kérdeztem meghűlve.
- Sajnálom, Miss Montiero de nem láthatja őket!- hajtotta le a fejét.
- Miért nem? A szüleim az istenit látni akarom őket!- kezdtem el ordítani velük.
- Jobb önnek, ha a szép képeket őrzi róluk!- mondta a másik és el mentek. Nem hittem el azt amit hallok.
Fel siettem a szobámba még szegény éjfélt is kiraktam a szobámból, és már kaparászott és nyűszítete. Nem bírtam tovább kinyitottam az ajtót és és be engedtem.
Úgy gondoltam ha már össze vertek akkor már nagyobb bajom nem lehet és a bátyám sincs itthon, hogy meg vigasztaljon, így el indultam Los Angelesben sétálni. Sötét és hideg volt, de be tértem az egyik kocsmába, egyik ital csúszót a másik után. Sok férfi bámult meg, bántam, hogy többet ittam mint kellett volna mert részegen még nem próbáltam verekedni. De szerintem, nem is fogom kipróbálni. Majd egy részeg férfi lépet oda hozzám.
- Szia cica, mi lenne ha te meg én és egy szállodai szoba?- jött oda bűzlött az alkoholtól és a fenekemet kezdte el taperolni.
- Engedj el te disznó!- ordítottam rá. De nem foglalkozót vele, sőt durvult. Nem bírtam le rázni magamról.
Ki siettem a kocsmából és el indultam haza. Az egyik sikátornál át akartam vágni, de rossz ötlet volt. Mert későn vettem észre, hogy a részeg fazon követet. Gyorsultak a lépte ahogy az enyémek is. Próbáltam sietni, de sokat ittam és semmi nem sikerült, az egyik konténernél elestem valamibe. Bezzeg ő reszégen is kiválóan tud futni, próbáltam fel kelni de már késő volt. Rám támadt megcsókolt és próbált vetkőztetni, ami sikerült is neki a felsőm már szétszakítva hevert melletem. Végig durva volt, majd végre el engedte a számat, és szerencsémre egy fiatal társaság ment el a sikátor előtt. El kezdtem síkitozni.
- Segítség, meg akarnak erőszakolni!- sírtam és síkitoztam remélve, hogy segítenek.
- Hallgass el ribanc!- majd adott egy hatalmas pofont, és újra be fogta a számat, el kezdte a szoknyámat is letépni de ekkor le ütötték.
Egy magas barna hajú férfi állt előttem és húzta le rólam a fickót, mivel szinte semmi ruha nem volt rajtam a kezeimmel próbáltam takarni magam. Meg fogta a karom, és fel segített. Majd megöleltem, remegtem és fáztam na persze féltem. De ő az aki megmentett. Majd fényszóró világításába kerültünk és a kabátját adta rám.
- Gyere be viszlek a kórházba!- mondta majd át karolt de mivel menni nem tudtam így felkapott. Be segített a kocsiba, a fűtést fel kapcsolta. A kocsiba remegtem és próbáltam nem rá nézni, de ő csak engem figyelt.
- Mit nézel?- kérdeztem dühösen.
- Azt, hogy biztos nincs nagyobb bajod!- mondta majd inkább az útra figyelt.
- Sajnálom, Christie Montiero vagyok!- mutatkoztam be.
- Szia, én Jack vagyok!- mosolygott rám.
- Örülök és annak még jobban, hogy segítettél.- vallottam be.
- Mindenkinek segítek, főleg ha egy disznó akar disznóságot csinálni!- ismét mosolygott a mosolya megnyugtatott. A kórházhoz érve kivet a kocsiból, nem foglalkozott semmivel csak, hogy biztonságba tudjon.
- Jó estét egy megerőszakolt lányt hoztam!- mondta a portásnak aki egy tolókocsit hozott és tolt be az egyik szobába.
- Ide nem jöhet be!- szólt Jacknek.
- Rendben.- egyezett bele.
- Nem, én azt akarom, hogy itt legyen!- tiltakoztam.
- Hölgyem biztonságban van, a barátja kint meg várhatja!- akaratoskodot tovább.
- Nem értem, miért nem jöhet be!- akadékoskodtam tovább.
Nem szólt semmi, és kikísérte majd Be csukta az ajtót és 10 perc múlva jött a doki, Meg vizsgált de mivel nem hatolt belém így nem lett bajom, a harc miatt is volt seb rajtam, de még több lett. A doki el látott, majd kiment. Nem akartam semmit tudni. Csak haza menni. Majd be jött Jack és félelem volt a szemébe. Le ült az egyik fotelba és csak nézet.
- Mi a baj?- kérdeztem.
- Semmi, csak ma nem mehetsz haza!- mondta majd megfogta a kezem és át ült az ágyamra.
- Nem, én itt nem maradok! Itt veszélybe vagyok...- sírtam el magam és ölelt magához.
- Nem, cssssss, itt maradok. Meg védelek!- mondta majd be jött az ápoló és adott egy altatót.
El aludtam az álmaimba a férfit láttam és, hogy ismét meg teszi. Újra és újra . Majd fel síkitottam és Jack ilyed fel álmából és siette mellém.
- Minden rendben itt vagyok!- nyugtatott meg.
- Annyira sajnálom, a családod azt se tudja, hogy miért maradsz ki!- kértem elnézést és töröltem meg a szemeimet.
- Nincs családom! De ne aggódj, maradok! A te családod?- kérdezte majd eszembe jutott Danny.
- Danny, nem hívtam fel Danny-t már biztos aggódik.- mondtam, majd az arca kicsit borúsabb lett. Annyira furcsa olyan mintha féltékeny lett volna.
- Danny? Akarod, hogy fel hívjam?- kérdezte óvatosan.
- Nem kell, a táskám?- kérdeztem.
- Nem volt nálad!- mondta.
- Az a szemét el vitte, akkor majd fel hívom valahogy!- lettem idegesebb.
- Parcsancsolj itt a telefonom.- adta át a telefont.
Tárcsáztam és csak vártam, hogy fel vegye tudtam, hogy már melózik és L.A. összes rendőre arra a szemétre lesz rá álllitva, hisz Danny rendőr. Majd 2 perc várakozás után fel vette.
- Igen?- kérdezte.
- Danny, Christie vagyok!- sírtam el a végét.
- Chris, mi történt? Hol vagy?- kérdezte idegesen.
- Danny meg akartak erőszakolni! De meg mentettek és kórházban vagyok!- mondtam majd le csapta a telefont. Tudtam, hogy 20 percen belül itt lesz.
- Mi a baj?- kérdezte Jack.
- Semmi, lassan ide ér.- mosolyodtam el.
- Akkor én mehetek is.- mondta kicsit rosszkedvűen.
- Ne, meg akarja majd köszöni és kíváncsi lesz!- mondtam mert nagyon helyes volt. Legalább azért maradjon.
- Rendben, de a pasid nem lesz ideges?- kérdezte egyre féltékenyebben.
- Danny a Bátyám, nincs barátom.- mondtam komolyan, nem akartam, hogy bármi reakció látszodjon rajtam.
Majd fel állt és hozott be 2 adag kávét és oda adta, el kezdtem inni. Jól esett és vártam, hogy Danny be robbanjon és el kezdjen ordibálni. Tudtam jól, hogy nagy bajba kerülök. De ha nem mondom el akkor meg azért. Vártam és vártam, de nem jött majd a doki mondta, hogy kijelnetkezhetek és el mehetek haza. Nem tudtam mit csináljak de Jack oda adta a telóját és hagytam egy üzengetett, hogy már otthon vagyok. Jack segített és haza vitt, nem engedte, hogy lábra álljak, de mikor fel itt a szobámba és le tett az ágyra rá jöttem, hogy valami miatt nem akarom el engedni magamtól. De el köszönt és el ment. Rá döbbentem, hogy sose fogom látni, se telefon szám, se teljes név, se semmi.

Sziasztok!

Üdvözlök mindenkit.

Ez a blog egy kicsit más lesz mint a többi. Ez nem tartalmaz Twilight-ot. Csak egy szereplőjét, Jackson Rathbone a főszereplője. Ő lesz a hős szerelmes egy nem minden napi lányba szerelmes. De a lánynak van egy titkos élete, amit nem akar el mondani neki, fél a reakciójától. Így titokba tartja.

A többit a bevezetőből!

Pussz:

Stabby