A feji előtt kiemelném a következő feji csak 5 komi után jön
puszy demon
6. fejezet
Jack szemszöge
Épp hogy haza értünk az étteremből Robbal mikor csörgött a telefon:
-Sziaa Jack! Hogy vagy és hol?-nyávogott a telefonba Ash.
-Szia ehhez semmiközöd! Na szia.-és idegesen lecsaptam és letiltattam a számát.
-Jack kivolt?
-Na találgass kettőt Rob!-felelek ingerülten.
-Na jó akkor csak Ash lehtett mivel szerintem Christievel nem beszéltél volna így.
-Talált süllyedt légyszi ha tőled kérdezi, te se tudod oké légyszíves.-kértem tőle.
-Rendben de nem mész átöltözni?Elég bizar az a bor folt a ruhádon.-mutatott rá a tényre Rob.
-De és le is fürdök és lefekszek. Nagyon kezd fájni a lábam plusz a bordáim is lassan de biztosan hallatnak magukról...
-Oké a gyógyszereidet ki készítem a szobádba és énis lepihenek.-Kösz Rob igazi barát vagy.
-Ugyan ez a legkevesebb teis meg tennéd értem igaz?
-Hát persze. Hiszen te vagy a legjobb barátom és valószínüleg az egyetlenis.Jóéjt Rob és köszi.
-Jóéjt énis erre gondoltam és így érzem.
Elmentem fürdeni nagy nehezen hisz aza nyomorult gipsz útban volt.Mikor végeztem vissza mentem a szobámba, látom Rob már itt volt és elment pihenni is. Énis bevettem a bogyókat majd lefeküdtem és Christieről álmodtam. Reggel elég korán keltem kicsit előbb mint Rob. Arra gondoltam meglepem készítek nekünk reggelit. Épp végeztem a reggelivel mikor a mobilom elképesztő visításba kezdett (huhh ezt a csengő hangot lecserélem), ismeretlen szám hívott.
-Igen?-szóltam bele lágyan sejtettem ki a hívó.
- Chriss vagyok! Segítened kéne!- mondta majd megadott nekem egy címet ahol találkozhatunnk.Gondoltam meglepem Chrisst elviszem onnan valahova. Talán elvihetném kirándulni oda ahol könnyű a terep hogy énis tudjak menni. Majd esetleg egy kis romantikus piknik ahol tudunk beszélgetni. Zajokat hallok Rob szobájából...
-Jó reggelt Jack ilyen korán fenn vagy?-kérdezte hihetetlen kócosan és kómásan,látszik hogy még nem ivott kávét.
-Jó reggelt igen kész a reggeli.-felelek a felhők felett lebegve.
Rob szemszöge:
Valami történt Jackkel olyan mintha a felhők felett lebegne.
-Mi történt veled?
-Miért?-Hát úgy vigyorogsz mint a tejbe tök, pedig szerintem tese ittál ma még kávét.
Reggeli után:
-Jól gondolod, Képzeld Rob hívott Christie...
-És ne keljen kihúzni belőled!-kiáltok rá.
-A segítségem kérte és adott 1 címet ahol ma 2 kor találkozunk Rob eltudnál vinni? És utánna előtudnál készíteni abban az eldugott parkban 1 romantikus pikniket nekünk?-néz rám kiskutya szemekkel.
-Hát persze! Akkor kezdjünk neki. Mivel már majdnem 1 óra.
-Huhh jól elment az idő akkor megyek öltözni. Köszi Rob.-hálálkodik.-Nyomás öltözni! Addig összepakolok a piknikhez.
Jack szemszöge:
Viszonylag hamar vissza értem a szobámba. Felvettem egy sőtétkék farmer térdnadrágot ami a gipszel kényelmes és egy szürke rövid újjú inget és egy viszonlag kényelmes cipőt a jobb lábamra a balon mégmindig ott a gipsz...
-Rob készvagyok!- megyek ki és indulok a konyha fele háthA ott van még.
-Jack itt vagyok kint ! Mehetünk, arra gondoltam beugorhatnánk 1 virágoshoz Christienek virágért oké?
-Rob kitaláltad mit szerettem volna kérni induljunk.
Valószínütlen gyorsan végeztünk mindennel és rakott ki Rob a találkozási helynél a viág amit vettünk szegfű csokor volt elküldtem vele. Ott várt rám Christie egy vadító ruhában, egy barna rövidnadrágban és szürke ingben, elmosolyodtam hozzám öltözött.
-Szia Christie jól nézel ki!
- Szia Jack te is!
-Hogy vagy?-kérdeztük egyszerre. Erre kitörtbelőlünk a nevetés, de nekem megfájdultak a bordáim és hirtelen össze görnyedtem.
- Jack minden rendben mi a baj?-hallok 1 ijedt hangot,nehezen de megpróbálok válaszolni:
-Chris vedd ki a zsebemből légyszi a fájdalom csillapítót a bal zsebemben van.-erre érzem hogy remgő kézzel kihúzza a dobozt és kivesz belőle.
-Tessék.-elveszek egyet és le is nyeltem-Jobb már? Mivolt ez?-hangzanak Christe ijedt kérdései.
-Köszi igen csak a nevetéstől nagyon fájni keztek a bordáim. Amúgy mit tehetek érted?
-Nos én csak azért hívtalak hogy nyugodtan megtudjam köszönni hogy segítettél nekem és szeretnélek elhívni sétálni persze ha van kedved és elég jól vagy hozzá-feleli szégyelőssen.(ezen meglepődtem hogy összehangolódtunk ilyen rövid idő alatt)
-Tudod Christie nekem is ez járt az eszemben hogy elhívlak kicsit sétálni és piknikezni.-mosolygok rá mire egy boldog nagy mosoly a válasz.
Nagyon lassan sétálva értük el a parkot és ott a boldogan minket figyelő Robot.
- Sziasztok jó hogy megjöttetek. Hogy vagytok?- faggat minket széles mosollyal.
-Szia- köszönünk egyszerre- Jól.-felelünk megint. Erre kitört belőlünk a nevetés.
Rob szemszöge:
Ahogy látom nagyon jól kijönnek egymáwssal és ráadásul jó köztük az öszhang is. Ez valóságos csoda ilyen rövid idő alatt.
- Gyertek Jack kész amit kértél...
-Köszi Rob! - hálálkodik.
- Nincsmit ez természetes.
Lassan oda vezettem őket a pokróchoz és segítettem leülni Jacknek de ahogy láttam ezt Christie is megtette volna. Ez jót jelenthet.
-Srácok nekem mennem kell ha majd menni akartok csak hívj nyugodtan Jack. Oké?
-Igen köszi Rob! Akkor később hívlak...
-Igen köszi Rob majd találkozunk! Szia.-kaptam két puszit Christietől.
Jack szemszöge:
Rob elment mi pedig vígan beszélgettünk és elfogyasztottuk az enni valót amit, Rob pakolt nekünk.
Körülbelül két-két és fél óra múlva valaki nagyon hangosan közeledett hozzánk és Chris-t gyűlölködve nézte. Látszott rajta hasonló elfoglaltságot űz mint ő, mikor Christie észre vette meg merevedett...
-Ki ez Christie?- súgom neki.
- Ő az egyik nem túl kedves ismerősöm Hidra.- feleli ijedten.
Na ebből hogy mászunk ki? Kérdezem magamban.
Hidra most ért ide hozzánk, látszott nem a kedvesség hozta épp ide.
-Jééééé itt a kis Christie és a kis pincsije....- gúnyolódott rajtunk.
Christie dühösen felpattant.
-Na ide figyelj te te utolsó idióta ringyó!!!-kelt ki magából Christie- fogd be a pofád és húzz a busba....
- Jó most el megyek de ezért még számolunk te senki házi!- azzal Hidra elviharzott...
-Jack nem mehetnénk mivel nem szertnék még egy ilyen meglepit?- néz rám könyörögve.
- Ez természetes majd legközelebb bepótoljuk a randi végét rendben?
-Ez nagyon jó ötlet köszönöm Jack!- néz rám hálálkodva.
Robnak írtam egy sms-t hamar értünk is jött Christie elvittük haza és mi is mentünk.
Otthon hamar elnyomtak a gyógyszerek és Christieről álmodtam....
2011. március 20., vasárnap
2011. március 19., szombat
Díj
Ezt a díjat Becky Writer-től kaptuk 1000 köszi neki
Akiknek adjuk:
bea http://sarkanyokvolgye.blogspot.com/
http://ujkezdetforksban.blogspot.com/
Tündi http://hozzadtartozom.blogspot.com/
Dreamea http://dreameasblog.blogspot.com/
2011. március 13., vasárnap
2011. március 6., vasárnap
Díj+ Friss! A díj alatt megtaláljátok a friss fejit!
Köszönjük Dreamea-nak és Biankának ezt a díjat!!!
Ehhez a díjhoz szabályok is tartoznak. Íme:
.1.Egy bejegyzés amiben benne van a díj lógója és a szabályok is fel vannak tüntetve.
2.Belinkelni azt a személyt akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.
3. Továbbadni 3-5 tehetséges blogtársadnak és ezt tudatni is velük
Brigi Bogyó- http://bogyoirasai.blogspot.com/2010/09/koszonto.html
DRUSILLA- http://lapushvampirja.blogspot.com/
Gabriella- http://asotetseglanya.blogspot.com/
.1.Egy bejegyzés amiben benne van a díj lógója és a szabályok is fel vannak tüntetve.
2.Belinkelni azt a személyt akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.
3. Továbbadni 3-5 tehetséges blogtársadnak és ezt tudatni is velük
Brigi Bogyó- http://bogyoirasai.blogspot.com/2010/09/koszonto.html
DRUSILLA- http://lapushvampirja.blogspot.com/
Gabriella- http://asotetseglanya.blogspot.com/
2011. március 5., szombat
5. fejezet
Sziasztok, nagyon sajnálom, hogy eddig híremet se hallotátok :S De most már vagyok:) Meghoztam nektek az 5. fejezetet =) Remélem tetszeni fog. Szóval van egy rosszhírem is. A komihatárt fel emeltük 5. db-ra mivel gyarapodtunk. Üdvözöljük az új olvasókat! :) Köszönjük a komikat! :) Jó olvasást :)
Pussz: Stabby
5. fejezet
Gyorsan el jöttem otthonról, mielőtt drága bátyám is haza ér. Ki mentem és Éjfélt is hoztam, örült, hogy végre el viszem sétálni, sötét volt, de nem féltem. Meg tudom magam védeni! A síkátoros balesetem után még mindig könnybe lábad a szemem. El kezdtem futni, majd Éjfél is fel vette a tempót, majd a parkba kötötünk ki. A futástól teljesen kitisztult a fejem, a kórházba gyorsan el láttak, de Ahsley-t már most nem csípem! Az a kis ringyó el lopta az üzenetemet! Mikora végre kifáradtam haza mentem, de mielött szólhattam volna a tesómnak, hogy megjöttem észre vettem Megan cipőjét, így csendbe fel mentem a szobámba és le zuhanyoztam, majd Éjfélt meg etettem. Utána következet a rémálma! Utál fürdeni, de én mindig meg fürdetem, ma készségesen fogadta. Nyugodt volt, mivel érezte a fájdalmamat. Mikor végeztem megtöröltem a törölközöjével és megszáritottam. Szegény úgy nézet ki mint valami szörcsomó a szőre minden felé állt. Majd késöbb megfésültem, mikor mindennel végeztem bevackolta magát a helyére és el szundikált.
Én nem tudtam még aludni így be kapcsoltam a Laptopomat és el kezdtem keresgélni neten. Magam se tudtam mit de jó volt, körül nézni. Mikor végre találtam egy jó filmet elinditottam de mielőtt vége lett volna el aludtam. Véletlenül le vertem a laptopt és ki kapcsolt. Nem is érdekelt, vártam a másnapot, hisz Jamie-vel edzés és a kocsim is végre kész.
Reggel felébredtem le zuhanyoztam meg etettem Éjfélt és le mentem reggelizni. Be kaptam egy müzli szeletett és ittam egy kis barack levet. Kis reggeli ébredésemet az ajtón való kopogtatás zavarta meg. Még félkábán el sétáltam az ajtóig és kinyitottam.
- Szia, mehetünk?- kérdezte Jamie felpörögve.
- Szia, hát persze csak adj egy kis időt míg össze szedem magam!- jelentettem ki és le ültem a konyhába az egyik székre, Éjfél is be fejezte a reggeliét és oda ment Jamiehez és rá morgot.
- Milyen kis goromba!- jelentette ki Jamie, majd fel vettem Éjfélt.
- Mint Én!- jegyeztem meg elég morcosan hisz Éjfél a mindnem!
- Sajnálom!- hajtota le a fejét.
- Nem kell, mehetünk?- kérdztem majd le tettem a kutyust és hagytam neki vizet és tápot. Bezártam az ajtót Láttam, hogy Danny el hozta a kocsimat a szervizből.- mennyünk az enyémel!- jelentem ki és már bent is ültem a vezető ülésen.
- Rendben, hajtota le a fejét, hisz Ő is mint Én csak a kocsinkért élünk.
Szerencsére senki nem volt a sulinál így mikor be mentünk szabadon edzhetünk. Én egyből a boxzsákhoz mentem és el kezdtem püfölni mert láttam Ashley önelégült arcát. Jamie viszont nyújtással kezdet, egy kis idő után megfogta a derekamat és maga felé fordított.
- Mit akarsz?- néztem bután rá.
- Téged!- mondta majd közeleb hajolt és megakart csókolni, ki szabadítotam magam a karjaiból.
- Jamie! Megbeszéltük! Nem akarok tőled semmit! Ha nem tudod fel fogni el is mehetek és majd haza jutsz valahogy!- kezdtem el hátrálni de el kapta a csuklómat.
- Ne! Vissza fogom magam, igérem!- mondta majd felém dobta az egyik kést, én szerencsére figyeltem és még idejébe el kaptam.
- Kés?- kérdzetem vissza.
- Persze!- majd támadt nem tudtam kikerülni a támadást így még időbe, hogy észre vette és megállitota a kést.
- Sajnálom a kés nem az én terepem!- mondtam kicsit le törten.
- Akkor pont jó emberrel vagy itt! Kezdhetjük?- kérdzte, és az alapoktól vettük az egészet, a kés szakszerű fogása, hogy ha vágsz magadat ne sérsd meg. Majd a dobás vicces volt, mert célozni tudok de a kés sose állt meg. Majd végre sikerült. Legalább 2 órán keresztül a késekkel szórakoztunk.
- Na jó most jöjjön a közel harc!- vigyorodtam el és kirúgtam a kezéből a kést és be álltam támadó állásba.
- Vicces lesz!- mosolyodot el és már támadott is, én gyorsan elugrottam és az egyik rácsról lógtam le, félkézzel kapaszkodtam a másikal imitáltam az ásítást.
- Nagyon le lassultál!- mondtam majd le ugrottam és elé álltam.- Legyen akkor az ütés! Próbálj megütni!- mondtam neki, most űgyesebb volt de nem sikerült megütni-e. Mindig ki tértem előle. Nem bírtam és el nevetem magam.- Nyomda festéket nem türő módon bírsz káromkodni!- vigyorodtam el.
- Na ja, még vissza kell rázódjak!- húzta el a szájja szélét. Az is vicces volt.
- Majd vissza zökkensz, és vissza vágsz Vasökölnek!-- mondtam neki bíztatva.
- Éhes lettem! Mennyünk étterembe!- mondta, én egyetértően bólogattam és el mentem zuhanyozni.
Mikor vissza értem Jamie már a kocsimba a vezető ülésnél ült és vigyorog, be vágodtam az anyósülésre és duzzogva vártam, hogy indítson.
- Soha többé nem vezetheted!- modtam neki kicsit ingerülten.
- Rendben!- vigyorgott majd elindultunk. Sokáig mentünk mivel az iskola a külvárosban van az étterem meg a belvárosba.
Mikor be léptünk az éttrembe megbámultak az emberek, hisz az egyik kutya az arcomba harapot. Elég feltünő volt de az emberekbe már semmi tolerancia nem maradt, mintha kihalt volna, az együtérzés és a tisztelet a másik iránt. A pincér meg mutatta az asztalunkat, majd rendeltem egy Spagettit és egy pohár bort, Jamie is ezt rendelte, sose szeretett vállogatni. Egy kis idő múlva valaki toporogni kezdte az asztalunknál, majd gúnyosan megszólalt.
- Ismét eggyüt? Jahj Chriss hát téged a sors nagyon megútállt!!- kezdte el a gúnyolodását Hidra.
- Semmi közöd hozzá! Most légyszíves távozz!- mondta neki Jamie, de ekkor Hidra hátra lépet és meglökte a pincért aki a boros üveg több mint a felét a melletünk lévő asztalnál ülő két férfiből az egyikre rá öntötte.
- Hidra figyelj már oda!- szóltam rá majd át nyújtottam egy szalvétát a férfinak, mikor megfordult meg láttam, hogy Jack volt az.
- Christie! Minden rendben? Sajnálom az üzenetet!- kezdte el Jack.
- Szia Jack, hogy vagy? Én köszönöm jól, bár a sérülések fájnak rettentően sajnálom a bort! Hidra jobban is figyelhetne!- kezdtem el egy rendes beszélgetést de Hidra a szégyentől el viharzott.
- Sajnálom, köszönöm jól csak bicegek, sajnálom a történteket!- kezdte el de ekkor meg pillantota Jamie-t.- Oh, milyen udvariatlan vagyok. Jackson vagyok!- nyujtott kezet Jamienek.
- Helló én Jamie!- fogtak kezet.
- Most szerintem megyünk.- mondtam majd fel álltam.
- Chriss, itt a számom, majd ha rá érsz fel hívhatnál!- nézet rám könyörgöen Jack.
- Rendben, úgy is tartozom neked!- mosolyodtam el, és távoztunk az étteremből Jamie fiezetett és a károkat és Ő állta. Majd haza vitt. Az ajtóba meg állt és csak nézett.
- Mi van közted és Jack között?- vont kérdőre.
- Ehhez neked már semmi közöd!- jelentettem ki és rá csaptam az ajtót. Ami nem bizonyult a legjobb döntésnek mert épp a nevemet kiálltota Danny. Kezdődhet a fejmosás.
- Christie Montiero, lassan minden héten utánad futkosok és a gondjaidat próbálom el rendezni! Te meg kerülsz?- jött le a lépcsőn morcosan a bátyám.
- Danny, szia. Sajnálom, nem kerülek de nem bírok meg maradni egyhelybe. De Te se panaszkodhatsz, hisz Te meg a Megan-os dolgodat nem mondtad meg!- vágtam vissza majd le ültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t majd el kezdtem unotan kapcsolgatni.
- Chriss, az Isten Áldjon meg! Figyelj már rám! Már csak mi maradtunk egymásnak! Szeretlek és nem akartam mindenel téged nyomasztani és Megan jó társaság volt és egyszer már csak azt vettük észre, hogy nem bírunk egymás nélkül élni!- mondta közbe kivette a kezemből a távírányitot és kikapcsolta a tv-t majd le ült elém és megfogta a kezemet.
- Danny, ezt el mondhatad volna! Anyuékat én is sajnálom!- sírtam el magam- Te is sokat jelentesz nekem!- kezdtem el zokogni, most végre ki adhatom a dühömet.
- Chriss, a kedvemért légyszíves hagyd abba a Strettfightert!- vállt komolyá a hangja.
- Nem, Te ezt sose fogod megérteni!- ordítotam és fel mentem a lépcsőn majd be zárkoztam a szobába. Végig bőgtem az egész éjjszakát, majd felhívtam Jack-et.
- Igen?- szólt bele lágyan.
- Chriss vagyok! Segítened kéne!- mondtam majd megadtam neki egy címet és felöltöztem és mentem is!
Pussz: Stabby
5. fejezet
Gyorsan el jöttem otthonról, mielőtt drága bátyám is haza ér. Ki mentem és Éjfélt is hoztam, örült, hogy végre el viszem sétálni, sötét volt, de nem féltem. Meg tudom magam védeni! A síkátoros balesetem után még mindig könnybe lábad a szemem. El kezdtem futni, majd Éjfél is fel vette a tempót, majd a parkba kötötünk ki. A futástól teljesen kitisztult a fejem, a kórházba gyorsan el láttak, de Ahsley-t már most nem csípem! Az a kis ringyó el lopta az üzenetemet! Mikora végre kifáradtam haza mentem, de mielött szólhattam volna a tesómnak, hogy megjöttem észre vettem Megan cipőjét, így csendbe fel mentem a szobámba és le zuhanyoztam, majd Éjfélt meg etettem. Utána következet a rémálma! Utál fürdeni, de én mindig meg fürdetem, ma készségesen fogadta. Nyugodt volt, mivel érezte a fájdalmamat. Mikor végeztem megtöröltem a törölközöjével és megszáritottam. Szegény úgy nézet ki mint valami szörcsomó a szőre minden felé állt. Majd késöbb megfésültem, mikor mindennel végeztem bevackolta magát a helyére és el szundikált.
Én nem tudtam még aludni így be kapcsoltam a Laptopomat és el kezdtem keresgélni neten. Magam se tudtam mit de jó volt, körül nézni. Mikor végre találtam egy jó filmet elinditottam de mielőtt vége lett volna el aludtam. Véletlenül le vertem a laptopt és ki kapcsolt. Nem is érdekelt, vártam a másnapot, hisz Jamie-vel edzés és a kocsim is végre kész.
Reggel felébredtem le zuhanyoztam meg etettem Éjfélt és le mentem reggelizni. Be kaptam egy müzli szeletett és ittam egy kis barack levet. Kis reggeli ébredésemet az ajtón való kopogtatás zavarta meg. Még félkábán el sétáltam az ajtóig és kinyitottam.
- Szia, mehetünk?- kérdezte Jamie felpörögve.
- Szia, hát persze csak adj egy kis időt míg össze szedem magam!- jelentettem ki és le ültem a konyhába az egyik székre, Éjfél is be fejezte a reggeliét és oda ment Jamiehez és rá morgot.
- Milyen kis goromba!- jelentette ki Jamie, majd fel vettem Éjfélt.
- Mint Én!- jegyeztem meg elég morcosan hisz Éjfél a mindnem!
- Sajnálom!- hajtota le a fejét.
- Nem kell, mehetünk?- kérdztem majd le tettem a kutyust és hagytam neki vizet és tápot. Bezártam az ajtót Láttam, hogy Danny el hozta a kocsimat a szervizből.- mennyünk az enyémel!- jelentem ki és már bent is ültem a vezető ülésen.
- Rendben, hajtota le a fejét, hisz Ő is mint Én csak a kocsinkért élünk.
Szerencsére senki nem volt a sulinál így mikor be mentünk szabadon edzhetünk. Én egyből a boxzsákhoz mentem és el kezdtem püfölni mert láttam Ashley önelégült arcát. Jamie viszont nyújtással kezdet, egy kis idő után megfogta a derekamat és maga felé fordított.
- Mit akarsz?- néztem bután rá.
- Téged!- mondta majd közeleb hajolt és megakart csókolni, ki szabadítotam magam a karjaiból.
- Jamie! Megbeszéltük! Nem akarok tőled semmit! Ha nem tudod fel fogni el is mehetek és majd haza jutsz valahogy!- kezdtem el hátrálni de el kapta a csuklómat.
- Ne! Vissza fogom magam, igérem!- mondta majd felém dobta az egyik kést, én szerencsére figyeltem és még idejébe el kaptam.
- Kés?- kérdzetem vissza.
- Persze!- majd támadt nem tudtam kikerülni a támadást így még időbe, hogy észre vette és megállitota a kést.
- Sajnálom a kés nem az én terepem!- mondtam kicsit le törten.
- Akkor pont jó emberrel vagy itt! Kezdhetjük?- kérdzte, és az alapoktól vettük az egészet, a kés szakszerű fogása, hogy ha vágsz magadat ne sérsd meg. Majd a dobás vicces volt, mert célozni tudok de a kés sose állt meg. Majd végre sikerült. Legalább 2 órán keresztül a késekkel szórakoztunk.
- Na jó most jöjjön a közel harc!- vigyorodtam el és kirúgtam a kezéből a kést és be álltam támadó állásba.
- Vicces lesz!- mosolyodot el és már támadott is, én gyorsan elugrottam és az egyik rácsról lógtam le, félkézzel kapaszkodtam a másikal imitáltam az ásítást.
- Nagyon le lassultál!- mondtam majd le ugrottam és elé álltam.- Legyen akkor az ütés! Próbálj megütni!- mondtam neki, most űgyesebb volt de nem sikerült megütni-e. Mindig ki tértem előle. Nem bírtam és el nevetem magam.- Nyomda festéket nem türő módon bírsz káromkodni!- vigyorodtam el.
- Na ja, még vissza kell rázódjak!- húzta el a szájja szélét. Az is vicces volt.
- Majd vissza zökkensz, és vissza vágsz Vasökölnek!-- mondtam neki bíztatva.
- Éhes lettem! Mennyünk étterembe!- mondta, én egyetértően bólogattam és el mentem zuhanyozni.
Mikor vissza értem Jamie már a kocsimba a vezető ülésnél ült és vigyorog, be vágodtam az anyósülésre és duzzogva vártam, hogy indítson.
- Soha többé nem vezetheted!- modtam neki kicsit ingerülten.
- Rendben!- vigyorgott majd elindultunk. Sokáig mentünk mivel az iskola a külvárosban van az étterem meg a belvárosba.
Mikor be léptünk az éttrembe megbámultak az emberek, hisz az egyik kutya az arcomba harapot. Elég feltünő volt de az emberekbe már semmi tolerancia nem maradt, mintha kihalt volna, az együtérzés és a tisztelet a másik iránt. A pincér meg mutatta az asztalunkat, majd rendeltem egy Spagettit és egy pohár bort, Jamie is ezt rendelte, sose szeretett vállogatni. Egy kis idő múlva valaki toporogni kezdte az asztalunknál, majd gúnyosan megszólalt.
- Ismét eggyüt? Jahj Chriss hát téged a sors nagyon megútállt!!- kezdte el a gúnyolodását Hidra.
- Semmi közöd hozzá! Most légyszíves távozz!- mondta neki Jamie, de ekkor Hidra hátra lépet és meglökte a pincért aki a boros üveg több mint a felét a melletünk lévő asztalnál ülő két férfiből az egyikre rá öntötte.
- Hidra figyelj már oda!- szóltam rá majd át nyújtottam egy szalvétát a férfinak, mikor megfordult meg láttam, hogy Jack volt az.
- Christie! Minden rendben? Sajnálom az üzenetet!- kezdte el Jack.
- Szia Jack, hogy vagy? Én köszönöm jól, bár a sérülések fájnak rettentően sajnálom a bort! Hidra jobban is figyelhetne!- kezdtem el egy rendes beszélgetést de Hidra a szégyentől el viharzott.
- Sajnálom, köszönöm jól csak bicegek, sajnálom a történteket!- kezdte el de ekkor meg pillantota Jamie-t.- Oh, milyen udvariatlan vagyok. Jackson vagyok!- nyujtott kezet Jamienek.
- Helló én Jamie!- fogtak kezet.
- Most szerintem megyünk.- mondtam majd fel álltam.
- Chriss, itt a számom, majd ha rá érsz fel hívhatnál!- nézet rám könyörgöen Jack.
- Rendben, úgy is tartozom neked!- mosolyodtam el, és távoztunk az étteremből Jamie fiezetett és a károkat és Ő állta. Majd haza vitt. Az ajtóba meg állt és csak nézett.
- Mi van közted és Jack között?- vont kérdőre.
- Ehhez neked már semmi közöd!- jelentettem ki és rá csaptam az ajtót. Ami nem bizonyult a legjobb döntésnek mert épp a nevemet kiálltota Danny. Kezdődhet a fejmosás.
- Christie Montiero, lassan minden héten utánad futkosok és a gondjaidat próbálom el rendezni! Te meg kerülsz?- jött le a lépcsőn morcosan a bátyám.
- Danny, szia. Sajnálom, nem kerülek de nem bírok meg maradni egyhelybe. De Te se panaszkodhatsz, hisz Te meg a Megan-os dolgodat nem mondtad meg!- vágtam vissza majd le ültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t majd el kezdtem unotan kapcsolgatni.
- Chriss, az Isten Áldjon meg! Figyelj már rám! Már csak mi maradtunk egymásnak! Szeretlek és nem akartam mindenel téged nyomasztani és Megan jó társaság volt és egyszer már csak azt vettük észre, hogy nem bírunk egymás nélkül élni!- mondta közbe kivette a kezemből a távírányitot és kikapcsolta a tv-t majd le ült elém és megfogta a kezemet.
- Danny, ezt el mondhatad volna! Anyuékat én is sajnálom!- sírtam el magam- Te is sokat jelentesz nekem!- kezdtem el zokogni, most végre ki adhatom a dühömet.
- Chriss, a kedvemért légyszíves hagyd abba a Strettfightert!- vállt komolyá a hangja.
- Nem, Te ezt sose fogod megérteni!- ordítotam és fel mentem a lépcsőn majd be zárkoztam a szobába. Végig bőgtem az egész éjjszakát, majd felhívtam Jack-et.
- Igen?- szólt bele lágyan.
- Chriss vagyok! Segítened kéne!- mondtam majd megadtam neki egy címet és felöltöztem és mentem is!
2011. március 4., péntek
Meglepi Videó :)
Sziasztok, Szóval hoztam egy videót, amin épp Christie és Hidra nem épp könnyű harcát láthatjátok! Gondoltam meg leplek titeket vele, hogy könnyebb legyen el képzelni mi is történik egy Streetfihgter versenyen :) A komik itt nem érvényesek, de ha van kedvetek csak nyugodtan. :) Ha kérdésetek van azt is itt várjuk és válaszolunk rájuk a feji elött :) Jó szorakozást :)
Puszi: Stabby, Demon :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)