5. fejezet

Sziasztok, nagyon sajnálom, hogy eddig híremet se hallotátok :S De most már vagyok:) Meghoztam nektek az 5. fejezetet =) Remélem tetszeni fog. Szóval van egy rosszhírem is. A komihatárt fel emeltük 5. db-ra mivel gyarapodtunk. Üdvözöljük az új olvasókat! :) Köszönjük a komikat! :) Jó olvasást :)
 Pussz: Stabby 

5. fejezet

Gyorsan el jöttem otthonról, mielőtt drága bátyám is haza ér. Ki mentem és Éjfélt is hoztam, örült, hogy végre el viszem sétálni, sötét volt, de nem féltem. Meg tudom magam védeni! A síkátoros balesetem után még mindig könnybe lábad a szemem. El kezdtem futni, majd Éjfél is fel vette a tempót, majd a parkba kötötünk ki. A futástól teljesen kitisztult a fejem, a kórházba gyorsan el láttak, de Ahsley-t már most nem csípem! Az a kis ringyó el lopta az üzenetemet! Mikora végre kifáradtam haza mentem, de mielött szólhattam volna a tesómnak, hogy megjöttem észre vettem Megan cipőjét, így csendbe fel mentem a szobámba és le zuhanyoztam, majd Éjfélt meg etettem. Utána következet a rémálma! Utál fürdeni, de én mindig meg fürdetem, ma készségesen fogadta. Nyugodt volt, mivel érezte a fájdalmamat. Mikor végeztem megtöröltem a törölközöjével és megszáritottam. Szegény úgy nézet ki mint valami szörcsomó a szőre minden felé állt. Majd késöbb megfésültem, mikor mindennel végeztem bevackolta magát a helyére és el szundikált.

Én nem tudtam még aludni így be kapcsoltam a Laptopomat és el kezdtem keresgélni neten. Magam se tudtam mit de jó volt, körül nézni. Mikor végre találtam egy jó filmet elinditottam de mielőtt vége lett volna el aludtam. Véletlenül le vertem a laptopt és ki kapcsolt. Nem is érdekelt, vártam a másnapot, hisz Jamie-vel edzés és a kocsim is végre kész.

Reggel felébredtem le zuhanyoztam meg etettem Éjfélt és le mentem reggelizni. Be kaptam egy müzli szeletett és ittam egy kis barack levet. Kis reggeli ébredésemet az ajtón való kopogtatás zavarta meg. Még félkábán el sétáltam az ajtóig és kinyitottam.

- Szia, mehetünk?- kérdezte Jamie felpörögve.

- Szia, hát persze csak adj egy kis időt míg össze szedem magam!- jelentettem ki és le ültem a konyhába az egyik székre, Éjfél is be fejezte a reggeliét és oda ment Jamiehez és rá morgot.
- Milyen kis goromba!- jelentette ki Jamie, majd fel vettem Éjfélt.

- Mint Én!- jegyeztem meg elég morcosan hisz Éjfél a mindnem!

- Sajnálom!- hajtota le a fejét.

- Nem kell, mehetünk?- kérdztem majd le tettem a kutyust és hagytam neki vizet és tápot. Bezártam az ajtót Láttam, hogy Danny el hozta a kocsimat a szervizből.- mennyünk az enyémel!- jelentem ki és már bent is ültem a vezető ülésen.

- Rendben, hajtota le a fejét, hisz Ő is mint Én csak a kocsinkért élünk.

Szerencsére senki nem volt a sulinál így mikor be mentünk szabadon edzhetünk. Én egyből a boxzsákhoz mentem és el kezdtem püfölni mert láttam Ashley önelégült arcát. Jamie viszont nyújtással kezdet, egy kis idő után megfogta a derekamat és maga felé fordított.

- Mit akarsz?- néztem bután rá.

- Téged!- mondta majd közeleb hajolt és megakart csókolni, ki szabadítotam magam a karjaiból.

- Jamie! Megbeszéltük! Nem akarok tőled semmit! Ha nem tudod fel fogni el is mehetek és majd haza jutsz valahogy!- kezdtem el hátrálni de el kapta a csuklómat.

- Ne! Vissza fogom magam, igérem!- mondta majd felém dobta az egyik kést, én szerencsére figyeltem és még idejébe el kaptam.

- Kés?- kérdzetem vissza.

- Persze!- majd támadt nem tudtam kikerülni a támadást így még időbe, hogy észre vette és megállitota a kést.

- Sajnálom a kés nem az én terepem!- mondtam kicsit le törten.

- Akkor pont jó emberrel vagy itt! Kezdhetjük?- kérdzte, és az alapoktól vettük az egészet, a kés szakszerű fogása, hogy ha vágsz magadat ne sérsd meg. Majd a dobás vicces volt, mert célozni tudok de a kés sose állt meg. Majd végre sikerült. Legalább 2 órán keresztül a késekkel szórakoztunk.

- Na jó most jöjjön a közel harc!- vigyorodtam el és kirúgtam a kezéből a kést és be álltam támadó állásba.

- Vicces lesz!- mosolyodot el és már támadott is, én gyorsan elugrottam és az egyik rácsról lógtam le, félkézzel kapaszkodtam a másikal imitáltam az ásítást.

- Nagyon le lassultál!- mondtam majd le ugrottam és elé álltam.- Legyen akkor az ütés! Próbálj megütni!- mondtam neki, most űgyesebb volt de nem sikerült megütni-e. Mindig ki tértem előle. Nem bírtam és el nevetem magam.- Nyomda festéket nem türő módon bírsz káromkodni!- vigyorodtam el.

- Na ja, még vissza kell rázódjak!- húzta el a szájja szélét. Az is vicces volt.

- Majd vissza zökkensz, és vissza vágsz Vasökölnek!-- mondtam neki bíztatva.

- Éhes lettem! Mennyünk étterembe!- mondta, én egyetértően bólogattam és el mentem zuhanyozni.

Mikor vissza értem Jamie már a kocsimba a vezető ülésnél ült és vigyorog, be vágodtam az anyósülésre és duzzogva vártam, hogy indítson.

- Soha többé nem vezetheted!- modtam neki kicsit ingerülten.

- Rendben!- vigyorgott majd elindultunk. Sokáig mentünk mivel az iskola a külvárosban van az étterem meg a belvárosba.

Mikor be léptünk az éttrembe megbámultak az emberek, hisz az egyik kutya az arcomba harapot. Elég feltünő volt de az emberekbe már semmi tolerancia nem maradt, mintha kihalt volna, az együtérzés és a tisztelet a másik iránt. A pincér meg mutatta az asztalunkat, majd rendeltem egy Spagettit és egy pohár bort, Jamie is ezt rendelte, sose szeretett vállogatni. Egy kis idő múlva valaki toporogni kezdte az asztalunknál, majd gúnyosan megszólalt.

- Ismét eggyüt? Jahj Chriss hát téged a sors nagyon megútállt!!- kezdte el a gúnyolodását Hidra.

- Semmi közöd hozzá! Most légyszíves távozz!- mondta neki Jamie, de ekkor Hidra hátra lépet és meglökte a pincért aki a boros üveg több mint a felét a melletünk lévő asztalnál ülő két férfiből az egyikre rá öntötte.

- Hidra figyelj már oda!- szóltam rá majd át nyújtottam egy szalvétát a férfinak, mikor megfordult meg láttam, hogy Jack volt az.

- Christie! Minden rendben? Sajnálom az üzenetet!- kezdte el Jack.

- Szia Jack, hogy vagy? Én köszönöm jól, bár a sérülések fájnak rettentően sajnálom a bort! Hidra jobban is figyelhetne!- kezdtem el egy rendes beszélgetést de Hidra a szégyentől el viharzott.

- Sajnálom, köszönöm jól csak bicegek, sajnálom a történteket!- kezdte el de ekkor meg pillantota Jamie-t.- Oh, milyen udvariatlan vagyok. Jackson vagyok!- nyujtott kezet Jamienek.

- Helló én Jamie!- fogtak kezet.

- Most szerintem megyünk.- mondtam majd fel álltam.

- Chriss, itt a számom, majd ha rá érsz fel hívhatnál!- nézet rám könyörgöen Jack.

- Rendben, úgy is tartozom neked!- mosolyodtam el, és távoztunk az étteremből Jamie fiezetett és a károkat és Ő állta. Majd haza vitt. Az ajtóba meg állt és csak nézett.

- Mi van közted és Jack között?- vont kérdőre.

- Ehhez neked már semmi közöd!- jelentettem ki és rá csaptam az ajtót. Ami nem bizonyult a legjobb döntésnek mert épp a nevemet kiálltota Danny. Kezdődhet a fejmosás.

- Christie Montiero, lassan minden héten utánad futkosok és a gondjaidat próbálom el rendezni! Te meg kerülsz?- jött le a lépcsőn morcosan a bátyám.

- Danny, szia. Sajnálom, nem kerülek de nem bírok meg maradni egyhelybe. De Te se panaszkodhatsz, hisz Te meg a Megan-os dolgodat nem mondtad meg!- vágtam vissza majd le ültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t majd el kezdtem unotan kapcsolgatni.

- Chriss, az Isten Áldjon meg! Figyelj már rám! Már csak mi maradtunk egymásnak! Szeretlek és nem akartam mindenel téged nyomasztani és Megan jó társaság volt és egyszer már csak azt vettük észre, hogy nem bírunk egymás nélkül élni!- mondta közbe kivette a kezemből a távírányitot és kikapcsolta a tv-t majd le ült elém és megfogta a kezemet.

- Danny, ezt el mondhatad volna! Anyuékat én is sajnálom!- sírtam el magam- Te is sokat jelentesz nekem!- kezdtem el zokogni, most végre ki adhatom a dühömet.

- Chriss, a kedvemért légyszíves hagyd abba a Strettfightert!- vállt komolyá a hangja.

- Nem, Te ezt sose fogod megérteni!- ordítotam és fel mentem a lépcsőn majd be zárkoztam a szobába. Végig bőgtem az egész éjjszakát, majd felhívtam Jack-et.

- Igen?- szólt bele lágyan.

- Chriss vagyok! Segítened kéne!- mondtam majd megadtam neki egy címet és felöltöztem és mentem is!