Sziasztok most én demon hozom a frisst nektek
kicsit korábban a szokásosnál
köszönjük a komikat és kérlek ne feledjétek a komi határ 3!:
4. fejezet
Jack szemszöge a műtét után:
- Szia Jack! Végre magadhoz tértél...- köszön Rob.
-Hy! Christie megkapta az üzenetem vagy még itt van?- faggatom izgatottan.
-Nyugi mindjárt válaszolok de előtte szólok a dokinak, oké?
-Persze köszi.-majd Rob elviharzott a doki után. De igen fura hangok szűrödtek be a folyosóról. De vajon mi lehet?
Valami történt? Majd a gondolataim az üzenetre terelődtek, remélem Christie még itt van, vagy legalább az üzenetett megkapta...
Épp csak a gondolat végére értem mikor berobbant Rob és a doki.
- Hogy érzi magát mr. Rathbone?
-Köszönöm jól, csak kicsit még kába vagyok és a lábam zsibbad.-felelek készségesesn.
- Az jó akkor sikerült a műtét! Küldetek önnek 1 pár mankót a nővérrel. Próbáljon meg sétálni a gipszével, rendben? A fiatalúr ha kell remélem segít önnek!-majd indulni készült...
-Elnézést doktor úr! De történt valami a folyosón? És hova tünt a szobatársam?-kérdezem gyorsan.
- Nos csak gyorsan felvázolom mivel sietnem kell. Nos a műtétje közben hatalmas tömeg baleset történt. Rengeteg sérült, tele velük a folyosó... A szobatársával a barátja beszélt a kiengedése előtt. Később benézek önhöz.Viszlát!
-Köszönöm viszlát!-majd elviharzott...
Jó sok dolga lehet.... Robhoz fordultam. - Mi lett Christievel hol van?
Megkapta az üzenetett beszéltél vele?
-Igen beszéltünk de itt volt közben Ash is. Képzeld jól beszólt neki! Igazi vad macska! Azt üzeni találkozni szeretne veled, az üzit nem kapta meg mivel Ash lenyúlta...-hangzott a válasz.
Rob szemszöge:
Ahogy elnéztem Jacket nagyon érdekli Christie sorsa. Főleg ha még meló alatt is csak ő jár a fejében. Van spiritusz a csajban Asht jól lerendezte.
- Na mit csinálsz talizol vele? De előbb gyere sétálj akkor hamarabb tudsz találkozni vele. Gyere segítek felkelni.
-Rendben segíts, azért hogy végre nyugodtan tudjunk beszélni mindent meg ér.- nagy nehezen segítettem neki felállni közben befutott az igen csapzott és kimerült nővér is.
Jack szemszöge:
-Á mr Rathbone! Maga igen elszánt ha mankó nélkülis járni akar!-mondja pihegve.
- Igen szeretnék hamar rendbe jönni.-és hamar találkozni a saját lábamon christievel,tettem hozzá magamban.
- Ez dícséretes, ha így folytatja hamar rendbe jön!- majd ránk mosolyog és távozott...
-Rob légyszíves kísérj ki a recepcióhoz és utánna menj haza pihenni. Rendben?
-Ahogy gondolod de előtte kapsz egy kávét, majd a recepcióhoz viszem és énis iszok egyett.-mondta Rob és elszelelt.
Hát igen egy dolgot viszont elfelejtett engem elkísérni...
Na mindegy akkor is kimegyek, na gyerünk Jack! Menni fog!Szép lassan ki értem, hát a folyosó látványa mellbe vágott.Ez rettenetes az a sok sérült! Végre oda értem! a sarokban megálltam, hogy ne zavarjam a kórházi dolgozók közlekedését. Észre vettem a kezelő orvosunkat (Christieét és az enyémet) épp beszaladt az egyik kórterembe. És ekkor meghallottam. A recepció elé betoppant Christie tesója és igen idegesnek nézett ki...
-Jó napot kívánok Christie Montiero testvére vagyok az irataiért jöttem!
Elkezdett fel alá mászkálni láthatólag nagyon kikészült valamin, meg szántam.
-A doki most ment be abba a kórterembe és Christie papírja is nála lehetnek.- mondtam és mutattam a kórteremre amibe berobogott a doki.
- Honnan ismeri a húgomat , és honnan tudja, hogy ki az orvossa?- kérdezte gyanakvóan.
- Én voltam a szobatársa és én hoztam be 2 hete.- mondtam.
Láthatóan meglepődött de örült neki.
- Örülök, mi lenne ha holnap be jönne az örsre? Szeretném megtalálni a mocsokot aki ezt tette!- szinte könyörögött nekem, bólintottam és mentem a szobámba vissza. Ő gondolom a dokihoz rohant majd a hugához. Nagyon elfáradtam az álldogálástól, épp hogy leültem befutott Rob a kávékkal.
- Te hova tüntél?
-A portánál álltam és egyszer csak bejött Christie tesója megígértem neki, hogy megyek vallomást tenni a 2 héttel korábbi történésekről.- tátott szájjal hallgatott Rob- Légyszí add ide a kávém elfáradtam az állástól.-néztem kérlelőn rá és elhatároztam holnap után be megyek az örsre...
- Tessék itt az éltető koffein adagod! De utánna szerintem feküdj le aludni, holnap benézek és beszélük oké?
-Rendben fönök úr!- kinyújtottam rá a nyelvem és át vettem a kávém. Rob rajtam kivül az egyetlen aki kávé mániákus a csapatban, ez hozott össze minket...
A forgatás első napján kicsit (nagyon) kevés volt a kávé és a szünetben kis híjján össze verekedtünk az utolsón Robbal.
A barátság akkor kezdődött mikor a verekedés előtt Kellan el csórta az utólsót, ezért végig kergettük Robbal a stúdión. Onnantól barátok vagyunk kishíján testvérek.
-Jack jól vagy?
-Igen miért?
- Csak azt kérdeztem hogy segítsek vissza feküdni? Mivel megittad a kávéd.
-Köszi Rob az jó lenne, egyébként azon merengtem hogy kezdődött a barátságunk.-segített az ágyra kerülni és elhelyezkedni.
-Az jó nekem is az járt a fejemben míg műtöttek téged. Azóta Kellan ha látja megyünk a kávénk ért menekül.-röhögünk fel Robbal.
- Na jó hagylak pihenni holnap jövök! Szia Jack siess meggyógyulni!
- Oké, köszi Rob mindent.Szia!-kiment és elnyomott az álom persze Christieről álmodtam...
Másnap reggel:
Rob szemszöge:
Ma remélem elvihetem Jacket innen. Itt olyan nyomasztó, mikor láttam Christiet aki megfogta Jacket a kutyatámadás után hát...
Megdöbbentem ahogy Asht lerendezte, igazán merész csaj. Na végre ide értem. Hoztam neki kávét.Nagyon vidám volt.
-Szia Jack! Ma ugye elmehetsz innen? Ja hoztam kávét is.
-Szia Rob! Igen ma mehetek már csak a záró jelentésre várok. Köszi a kávét.- majd bejött a kezelő orvosa.
Jack szemszöge:
-Mr Rathbone itt az záró jelentése. Ne feledje el kérem Jövő hét hétfőn várom ellenőrzére addig is Lassan. Viszont látásra.
- Köszönöm doktor úr!Viszlát jövő héten.
Rob ugye kocsival vagy?
-Igen miért?- kérdez vissza.
-Ha gondolod de utánna haza viszlek szigorúan! Amíg nem jösz teljesen rendbe hozzád költözök és segítek neked oké?-kérdezte én pedig teljesen meghatódtam.
-Köszi Rob nagyon jó barát vagy, nemis barát inkább egy testvér.-hálálkodok neki.
-Na jó indulás a főbejáraton menj ki.Ott állok közvetlenül majdnem az ajtónál, én viszema csomagokat.
-Kösz Rob.-lassan elindultam közben elköszöntem az itt dolgozóktól.
Lassan oda értem addig Rob bepakolta a csomagom és a vezető ülésben várt rám.
-Nos indulhatunk?
-Igen nagyon hálás vagyok neked.
-Ugyan ez természetes barátok közt hogy segítenek egymásnak a bajban.
-Igaz de akkor is köszi.
Majd igen hamar oda értünk a rendőrségre, bementem nehezem a mankók még mindig zavarnak na meg a bordáim...
-Jó napot kisasszony!-köszönök a recepción lévő rendőrnőre.
-Jó napot kívánok miben segíthetek?-moslyog rám kedvesen.
-Én Danny Monterio-hoz jöttem! Sűrgős lenne annyit mondjon neki kérem hogy a huga miatt jöttem.
-Szólok neki.-felpattant a hölgy amint leolvastam a nevét Carly Stuart tizedes és el rohant.
-Jack addig ülj le nem nézel ki túl jól!szólt rám Rob.
-Azonnal.
Rob szemszöge:
Mióta itt vagyunk és a recepciós tiszt elszaladt észre vettem hogy jack elég rosszul nézki.Remélem hamar végzük utánna el viszem ebédelni.
-Jack ülj le nem nézel ki túl jól!szólok rá.
-Azonnal-felel és tényleg leült.
Most már jobban néz ki hála az égnek.
-Van recepted amit kikell majd váltani jut eszembe?
-Van jó is hogy kérdezed, kikell válltani fájdalom csillapítót és trombózis elleni gógyszert is.-válaszol.
-Következő állomás a patika lesz,oké?
-Rendben köszi Rob.-hálálkodik-olyan vagy nekem mint ha tesóm lennél.-válaszolok neki.
Befutott végre a rendőrnö és egy igen fáradtnak látszó rendőr.Aki valósínű Christie testvére.
Jack szemszöge:
Befutott Carly tizedes Dannyvel együtt szerentsére.
-Ő lenne az Dnny aki beszélni szeretne veled.-majd elviharzott a helyre.
-Jó napot mr Rathbone örülök hogy itt van, de én azt hittem legalább pihen mielőtt eljön.Gondolom most engedték ki igaz?
-Igen de nem tegződhetnénk Jack vagyok! Ő a kollegám és barátom Robert Pattinson ő hozott be.
-Rendben én Danny vagyok.Akkor essünk ezentúl mielőbb hogy tudj pihenni Jack.Kérlek gyere velem az irodámba, itt van a folyosó végén.
-Mehetünk csak kérlek ne siess mivel még nem nagyon tudok a bordáim és a lábam nagyon fájnak még... Rob megvárnál itt?
-Természetesen.-hangzik egyszerre Rob és Danny válasza.
Lassan oda értünk és adott egy kényelmes széket Danny hogy a lábam kitudjam nyújtani.
-Kérlek meséld el mi történt két hete és hogy találtál a hugomra Christiere?
-Nos az utcán sétáltam és elmentem egy sikátor előtt mikor kétségbe esett kiáltást hallottam.
-Utánna mit csináltál?
-Berohantam és láttam mit akart az-az alak csinálni ezért leszedtem Christieről, majd fel kaptam a húgod bevittem a kórházba és vele maradtam és miután értesített téged a telefonomról eljöttem.
-Miért mentél el?
-Mert késésben voltam de előtte meggyőződtem róla jó helyen van-e.
-Megtudnád képről mutatni ki volt a férfi a sikátorban?
-Igen jól megnéztem, sebhelyes az arca és fekete haja van de a szemét nem láttam
-Jó mutatok pár képet kérlek válassz!-majd elém tett 5 képet
a másodikon volt az a szemét.
-Danny ez volt a második!
-Jézusom de hisz ez Conrad Smith, aki megöli a nőket akiket meg erőszakol...Köszönöm Jack mindent amit a húgom ért tettél!
-Nincsmit ez természetes akinek tudok annak mindig segítek.De kérdezhetek valamit?
-Persze Jack miaz?- Ezt az állatott hogyenegdték el?
-Nos ez az ügyvédek hibája volt elkevertek 1 fontos bizonyítékot ezért de most nem ússza meg!Ha elkapjuk számíthatok a vallomásodra a bíróságon?-Persze ez csak természetes.
-Akkor köszönöm viszlát Jack jobbulást kívánok.
-Viszlát Danny ne köszönd.-kiértem ahol Rob már a kocsiban várt és nagyon vigyorgott.
-Mi ilyen vicces?-nézek rá kérrdőn.
-Míg benn voltál voltam a patikában és beugrottam hozzád a cuccainkat kitettem, most pedig megyünk enni!-vigyorog nagyba.
-Oké ezt ilyen rövid idő alatt elintézted?
-Rövid kb két órát voltál benn.Mindegy irány az étterem.-válaszol jesszus fel se tünt.
Mikor oda értük lassan elindultunk be Robbal ahol várt ránk egy (kis) meglepetés...
2011. február 26., szombat
2011. február 19., szombat
3. fejezet
a várva várt fejit, most kiderül mi történt addig Christie-vel. Ha Ashley-t edSziasztok:) Meghoztam dig utáltátok most már tuti, hogy gyűlölni fogjátok :) Nah jó semmi titok puszi Jó olvasást :)
Stabby :)
Reggelem borzalmas volt, rettentően fájt a fejem az esés miatt. De még ez sem volt elég még egy hatalmas seb is éktelenkedet a fejemen. Gyors zuhanyzás után fel öltöztem és be mentem a fűrdőbe, hogy el lásam a fejemet. Mire oda értem a fertőtlenítővel, ami megjegyzem elég fájdalmas volt, megszólalat a telefon. Még jó, hogy nem emlékszem hova tettem. Futottam a táskámig de abba nem volt. Hallotam ahogy rezzeg. Majd rá jöttem, hogy az ágyamba van. Siettem és mielött fel vettem meg néztem ki az. A kórház volt.
- Haló- vettem fel a telefont.
- Jó reggelt, el nézést a korai zaklatásért. De az előbb be hoztak egy férfit a kórházba.- kezdte az idegen hang, se bemutatkozás se semmi.
- Jó reggelt, bíztos, hogy jó számot hívot?- kérdeztem kicsit idegesen hisz a bátyám még itthon van, mert a kocsi itt áll a ház előtt.
- Miss Montiero-val beszélek?- kérdzete a nevem, kicsit be sokkoltam, hisz ki az aki kórházba került. Össze szorult a gyomrom.
- Igen, ki..kivel történt?- akadt el a szavam.
- Miss Montiero a férfi az aki behozta a balesete napján.- probálta kicsit óvatsan be adagolni.
- Jack? Mi történt vele?- aggódtam érte, hisz azóta nem láttam és nemis tudom kiverni a fejemből.
- Motor balesett, de a helyében sietnék, mert nem sokára rengeteg újságíró lesz itt. Ha gondolja be engedem hátul!- ajánlota fel a segítségét.
- Szent Ég! Jól van? Tudja mit indulok és akkor 20 percen belül oda érek!- majd le csaptam a telefont a fejemmel nem foglalkoztam csak be dobtam a táskába fel vettem a cipőmet és indultam is.
De rá jöttem, hogy a kocsim szervízbe van Danny még alszik. Akkor marad a gyaloglás. Még jó, hogy kiváló kondiban vagyok! Majd elindultam.
Elég messze lakom a kórháztól, de nem riasztott vissza, csak rá bírtam gondolni és, hogy mi a baja. Reménykedtem, hogy csak könnyü sérülések. Menet közben nekem jött egy férfi és kiszorodott a táskám teljes tartalma. Nem szóltam semmit és el kezdtem össze kaparászni, de Ő semmivel nem törödött és tovább ment. Ezért meg kora verést adtam volna, ha nem lennék sietésbe. Majd mivel már késésbe vagyok úgy döntöttem, hogy le vágom az utat a sintértelep melleti kis sikátoron át.
Be fordultam és elég rossz érzés kapott el, de nem foglalkoztam vele csak siettem. De ez lett a vesztem. Egy csapat megvadult kutya rontott nekem. Hallotam a sintért ordítását de semmit nem használt a sok kutya eszét vesztve harapdált próbáltam szabadulni de nem ment. Az eggyik kutya bele harapot a térdembe aminek a következményétől féltem, el estem a kutyák most még jobban be vadultak hisz mindenemet elérték. Majd hirtelen egy puska lövésre lettem figyelmes. Majd a kutyák nyűszitve odébb álltak, majd egy rendőr térdelt le mellém. Bár sok mindent nem láttam, mert a szemeim el homályosultak.
- Hölgyem minden rendben?- kérdezte.
- Nem, nem...- majd eszméletemet vezstetetem.
3 órával késöbb:
- Nővér szóljon ha fel ébredt a kisasszony!- hallotam a doki hangját, majd el kezdtem köhögni.
- Doktor úr felébredt.- szólt a nővér a kilépő dokinak.
- Jó napot Miss Montiero, minden rendben van a kórházban van. El láttuk a sérüléseit, és kapott oltást veszetség ellen is. Ne aggódjon minden rendben lesz.- mondta majd adott még egy inyekciót és ki ment. A nővér maradt bennt.
- Annyira sajnálom, nagyon rossz lehetett.- kezdet el beszélni. A fejem zsongot és a gyomrom is fájt.
- Nem tudom, nem emlékszem semmire.- mondtam, de hazudtam tisztán emlékszem minden egyes kis apró részletre.
- Ne aggodjon jobb ha ez örök homály lesz önnek!- mosolygot a nővér, egy fiatal barna hajú lány volt.
- Köszönöm,- mosolyodtam rá hálásan.
- A rendőrők nemsokára jönnek önnel beszélni!- mondta majd kiment.
Már csak ők hiányoznak, a rendőrők. Remélem nem Danny rabszolgái lesznek, nem mintha érdkelné, hogy mi is van velem. Már megint kórházba vagyok. Ezt nem hiszem el. Már csak Jack hiányzik. Meg lenne mindnenem, ha ő itt lenne. Majd nagy gondolkodás közeppete egy fiatal lány és egy fiú lépet be az ajtón.
- Szia, látom felébredtél, Jack-et nem hozták még vissza?- kérdezete a fiú. Olyan ismerős volt, de még a gondolkodás se ment. majd csak meg ráztam a fejem.
- Még beszélni se tudsz?- kérdezte flegmán a lány.
- Ashley! Ma már épp elég volt belőled! Ha csak a riporterek miatt jöttél akkor már mehetsz is!- szólt rá a fiú. Vagyis Ashley, már tudom, az Alkonyat szereplői , akkor Jack az-az én Jack-em. Vigyorodtam el, mire mindegyik elég érdekesen nézet rám.
- De tudok beszélni, Sziasztok! De támadjon meg téged 20 veszett kutya majd meg látjuk Te, hogy fogsz ébredésed után 5 perccel beszélgetni és jó pofizni!- mondtam neki a leg ellenszenvesebb hangomon. Mire a fiú el mosolyodott.
- Komolyan kutyák támadtak meg?- nézett hatalmas szemekkel.
- Igen képzeld, siettem ide és szerencsétlenségemre pont el szabadultak a kutyák a sintér telepen.- mondtam Strretfighter stílusba, ami láthatólag használt mert megszóllani nem bírt és ezt a srác is észre vette így magához vette a szót.
- Sajnálom, Én Robert vagyok, de csak Rob. Ő Ashley és a barátunknak volt egy balesete és ő Jackson Rathbone, de csak..- eddig jutott.
- Jack!- mosolyodtam el.
- Ismered?- nézett csodálkozva. Mire Ashley szúros szemekkel rám nézet.
- Persze biztos ő is valami rajongó!- fintorodott el.
- Nem, nem vagyok rajongó! Csak van közös emlékem Jack-el, és már rég láttam.- mondtam madj jöttek a rendőrők. Pontosan erre gondoltam Danny a kedvenceit küldte.
- Szia Christie, Danny kicsit ki van bukva, 1 hónapon belül másodszor jövünk ki hozzád!- emelte le a fejéről a sapkáját Peter.
- Peter, Kevin. Hogy vagytok?- néztem rájuk.
- Mi jól, de te rosszul festesz!- mondta kicsit le nézően Kevin, ő az akit sose csíptem.
- Köszi a bókot!- néztem rá ismét kicsit gúnyosan.
- Ha fel öltöztél haza viszünk.- mondták majd kimentek. Vagyis otthon lesz a kihallgatás, de ez jó, mert akkor nem kell mindnekinek azt hallgatni, hogy mennyire szerencsétlen voltam megint. Ki mentem az ajtóban még ott állt Rob, oda mentem hozzá.
- Meg mondanád Jacknek, hogy ha gondolja ugorjon be hozzám?- próbáltam burkoltan közölni, hogy látni szeretném.
- Persze, szívesen. De Jack hagyot üzenetett a portán!- mosolyodot el. Majd magára rántott, mert egy csomó doki futott el melletem és nem akarta, hogy el sodorjanak.
- Köszönöm, akkor megyek és el kérem.- moslyogtam rá és Ő csak bólintott.
Legalább 10 percig tartott mire el értem a portáig, mivel a tömegbaleseteseket hoztak ide és mindenhol betegek voltak. De ekkor láttam meg Ashley-t aki szinte futva távozott a riporterek utána rohantak így a mentősőknek könnyebb dolguk volt.
- Jó napot, Christie Montiero vagyok, és egy üzenetet hagytak nekem.- néztem a portásra aki azt se tudta hol áll a feje, majd rám nézet.
- Biztos, hogy Ön Miss Montiero?- kérdzte, mintha nem tudnám a saját nevem.
- Ön szerint nem tudom a saját nevem?- kérdzetem tőle.
- Sajnálom, az elöbb jött egy hölgy és el vitte az üzenetet.- majd fel vette a telefont ami legalább félperce kitartóan csörög.
Le hajtot fejjel indultam a szolgálati kocsi felé. majd be ültem hátra mint valami gyanúsított. Majd a kezemen lévő egyik kötést piszkáltam hazáig, de szerencsétlenül nyúltam hozzá és sajna be vérzett, majd el dugatm a kezem és már nyitották az ajtót. A lakáson belül otthonosan mozogtak, hisz mindig itt lógak. Majd helyet foglaltak a kanapén és el vették a kávéjukat amit gyorsan főztem nekik, majd helyet foglaltam a fotelba. Jöttek az idegesítő kérdések. Mindenre válaszoltam, majd végre jöhettem én.
- Peter, Danny, hogy áll a nyomozással anyuék és az én ügyembe?- kérdeztem amin meglepödött nem készült fel erre a kérdésre.
- Erre nem válaszolhatok, mivel még folyamatba van!- mondta majd távoztak. Még valami olyasmit hallotam, hogy a Streetfighter-ek közt nem akar meg látni, de nem foglakoztam vele, csak a fürdőbe rohantam és el látam a sebemet. Nem elég nekem a verekedéses sebek akkor még a kutyás is itt van. Majd annyira ideges lettem Ashley kis játéka miatt, hogy a fertőtlenítő el tört a kezebe és a tenyeremet is kötözhettem be.
Danny szemszöge:
Christie szerintem direkt keresi a bajt. 1 hónapon elül másodszorra mennek érte a fiúk. Meg mondtam ne keresse a bajt, de mintha a falnak beszélnék. Az utcai harcos hülyeségével meg már az agyamra megy, ha haza ér akkor tele van sebbekel, amik nagyon brutálisan néznek ki. Rá férne egy alapos fejmosás, de mindig el megy, vagy kikerüli a témát. Pont mint én még mindig nem mondtam el neki Megan-t peddig már 3 hónapja eggyüt vagyunk. Majd meg szólalt a rádió.
- Danny a kórházba hagytuk a húgod íratait, be ugranál érte?- kérdezte Kevin.
- Persze!- válaszoltam.
Tudtam, hogy semmit nem lehet rá juk bízni. Még jó, hogy tudják ki a húgom. Majd a kórházhoz érve kész káósz volt minden. Mindnehol betegek és sérültek, gyerekek és fenőttek egybe. Szörnyű volt, rendörként az ember megszokhatná de nem megy. Majd a portához érve a egy mankos fiatal férfi állt és csak bólintott.
- Jó napot, Christie Montiero írataiért jöttem a testére vagyok!- szóltam a portásnak de telefonált. 5 perc után már fel-alá mászkáltam a mankós férfi csak bámult, majd meg szólalt.
- A doki most ment be abba a kórterembe és Christie papírja is nála lehetnek.- mondta és mutatott az egyik teremre.
- Honnan ismeri a húgomat , és honnan tudja, hogy ki az orvossa?- kérdeztem gyanakvóan.
- Én voltam a szobatársa és én hoztam be 2 hete.- mondta majd meglepödtem, de végre valami jó hír.
- Örülök, mi lenne ha holnap be jönne az örsre? Szeretném megtalálni a mocsokot aki ezt tette!- szinte könyörögtem neki, Ő bólintott és ki ment.
Majd siettem a dokihoz, hamar meg kaptam a papirokat.
Ki siettem a kórházból és gyorsabb tempóra kapcsoltam, hisz még Chrisst is otthon kell érejem, de ma minden ellenem van hatalmas dugóba keveredtem. 20 perc álldogálás után elindult a sor, és 40 perc múlva már a lakásban álltam, de üres volt ismét el ment. Mindig ezt csinálja!
Stabby :)
Reggelem borzalmas volt, rettentően fájt a fejem az esés miatt. De még ez sem volt elég még egy hatalmas seb is éktelenkedet a fejemen. Gyors zuhanyzás után fel öltöztem és be mentem a fűrdőbe, hogy el lásam a fejemet. Mire oda értem a fertőtlenítővel, ami megjegyzem elég fájdalmas volt, megszólalat a telefon. Még jó, hogy nem emlékszem hova tettem. Futottam a táskámig de abba nem volt. Hallotam ahogy rezzeg. Majd rá jöttem, hogy az ágyamba van. Siettem és mielött fel vettem meg néztem ki az. A kórház volt.
- Haló- vettem fel a telefont.
- Jó reggelt, el nézést a korai zaklatásért. De az előbb be hoztak egy férfit a kórházba.- kezdte az idegen hang, se bemutatkozás se semmi.
- Jó reggelt, bíztos, hogy jó számot hívot?- kérdeztem kicsit idegesen hisz a bátyám még itthon van, mert a kocsi itt áll a ház előtt.
- Miss Montiero-val beszélek?- kérdzete a nevem, kicsit be sokkoltam, hisz ki az aki kórházba került. Össze szorult a gyomrom.
- Igen, ki..kivel történt?- akadt el a szavam.
- Miss Montiero a férfi az aki behozta a balesete napján.- probálta kicsit óvatsan be adagolni.
- Jack? Mi történt vele?- aggódtam érte, hisz azóta nem láttam és nemis tudom kiverni a fejemből.
- Motor balesett, de a helyében sietnék, mert nem sokára rengeteg újságíró lesz itt. Ha gondolja be engedem hátul!- ajánlota fel a segítségét.
- Szent Ég! Jól van? Tudja mit indulok és akkor 20 percen belül oda érek!- majd le csaptam a telefont a fejemmel nem foglalkoztam csak be dobtam a táskába fel vettem a cipőmet és indultam is.
De rá jöttem, hogy a kocsim szervízbe van Danny még alszik. Akkor marad a gyaloglás. Még jó, hogy kiváló kondiban vagyok! Majd elindultam.
Elég messze lakom a kórháztól, de nem riasztott vissza, csak rá bírtam gondolni és, hogy mi a baja. Reménykedtem, hogy csak könnyü sérülések. Menet közben nekem jött egy férfi és kiszorodott a táskám teljes tartalma. Nem szóltam semmit és el kezdtem össze kaparászni, de Ő semmivel nem törödött és tovább ment. Ezért meg kora verést adtam volna, ha nem lennék sietésbe. Majd mivel már késésbe vagyok úgy döntöttem, hogy le vágom az utat a sintértelep melleti kis sikátoron át.
Be fordultam és elég rossz érzés kapott el, de nem foglalkoztam vele csak siettem. De ez lett a vesztem. Egy csapat megvadult kutya rontott nekem. Hallotam a sintért ordítását de semmit nem használt a sok kutya eszét vesztve harapdált próbáltam szabadulni de nem ment. Az eggyik kutya bele harapot a térdembe aminek a következményétől féltem, el estem a kutyák most még jobban be vadultak hisz mindenemet elérték. Majd hirtelen egy puska lövésre lettem figyelmes. Majd a kutyák nyűszitve odébb álltak, majd egy rendőr térdelt le mellém. Bár sok mindent nem láttam, mert a szemeim el homályosultak.
- Hölgyem minden rendben?- kérdezte.
- Nem, nem...- majd eszméletemet vezstetetem.
3 órával késöbb:
- Nővér szóljon ha fel ébredt a kisasszony!- hallotam a doki hangját, majd el kezdtem köhögni.
- Doktor úr felébredt.- szólt a nővér a kilépő dokinak.
- Jó napot Miss Montiero, minden rendben van a kórházban van. El láttuk a sérüléseit, és kapott oltást veszetség ellen is. Ne aggódjon minden rendben lesz.- mondta majd adott még egy inyekciót és ki ment. A nővér maradt bennt.
- Annyira sajnálom, nagyon rossz lehetett.- kezdet el beszélni. A fejem zsongot és a gyomrom is fájt.
- Nem tudom, nem emlékszem semmire.- mondtam, de hazudtam tisztán emlékszem minden egyes kis apró részletre.
- Ne aggodjon jobb ha ez örök homály lesz önnek!- mosolygot a nővér, egy fiatal barna hajú lány volt.
- Köszönöm,- mosolyodtam rá hálásan.
- A rendőrők nemsokára jönnek önnel beszélni!- mondta majd kiment.
Már csak ők hiányoznak, a rendőrők. Remélem nem Danny rabszolgái lesznek, nem mintha érdkelné, hogy mi is van velem. Már megint kórházba vagyok. Ezt nem hiszem el. Már csak Jack hiányzik. Meg lenne mindnenem, ha ő itt lenne. Majd nagy gondolkodás közeppete egy fiatal lány és egy fiú lépet be az ajtón.
- Szia, látom felébredtél, Jack-et nem hozták még vissza?- kérdezete a fiú. Olyan ismerős volt, de még a gondolkodás se ment. majd csak meg ráztam a fejem.
- Még beszélni se tudsz?- kérdezte flegmán a lány.
- Ashley! Ma már épp elég volt belőled! Ha csak a riporterek miatt jöttél akkor már mehetsz is!- szólt rá a fiú. Vagyis Ashley, már tudom, az Alkonyat szereplői , akkor Jack az-az én Jack-em. Vigyorodtam el, mire mindegyik elég érdekesen nézet rám.
- De tudok beszélni, Sziasztok! De támadjon meg téged 20 veszett kutya majd meg látjuk Te, hogy fogsz ébredésed után 5 perccel beszélgetni és jó pofizni!- mondtam neki a leg ellenszenvesebb hangomon. Mire a fiú el mosolyodott.
- Komolyan kutyák támadtak meg?- nézett hatalmas szemekkel.
- Igen képzeld, siettem ide és szerencsétlenségemre pont el szabadultak a kutyák a sintér telepen.- mondtam Strretfighter stílusba, ami láthatólag használt mert megszóllani nem bírt és ezt a srác is észre vette így magához vette a szót.
- Sajnálom, Én Robert vagyok, de csak Rob. Ő Ashley és a barátunknak volt egy balesete és ő Jackson Rathbone, de csak..- eddig jutott.
- Jack!- mosolyodtam el.
- Ismered?- nézett csodálkozva. Mire Ashley szúros szemekkel rám nézet.
- Persze biztos ő is valami rajongó!- fintorodott el.
- Nem, nem vagyok rajongó! Csak van közös emlékem Jack-el, és már rég láttam.- mondtam madj jöttek a rendőrők. Pontosan erre gondoltam Danny a kedvenceit küldte.
- Szia Christie, Danny kicsit ki van bukva, 1 hónapon belül másodszor jövünk ki hozzád!- emelte le a fejéről a sapkáját Peter.
- Peter, Kevin. Hogy vagytok?- néztem rájuk.
- Mi jól, de te rosszul festesz!- mondta kicsit le nézően Kevin, ő az akit sose csíptem.
- Köszi a bókot!- néztem rá ismét kicsit gúnyosan.
- Ha fel öltöztél haza viszünk.- mondták majd kimentek. Vagyis otthon lesz a kihallgatás, de ez jó, mert akkor nem kell mindnekinek azt hallgatni, hogy mennyire szerencsétlen voltam megint. Ki mentem az ajtóban még ott állt Rob, oda mentem hozzá.
- Meg mondanád Jacknek, hogy ha gondolja ugorjon be hozzám?- próbáltam burkoltan közölni, hogy látni szeretném.
- Persze, szívesen. De Jack hagyot üzenetett a portán!- mosolyodot el. Majd magára rántott, mert egy csomó doki futott el melletem és nem akarta, hogy el sodorjanak.
- Köszönöm, akkor megyek és el kérem.- moslyogtam rá és Ő csak bólintott.
Legalább 10 percig tartott mire el értem a portáig, mivel a tömegbaleseteseket hoztak ide és mindenhol betegek voltak. De ekkor láttam meg Ashley-t aki szinte futva távozott a riporterek utána rohantak így a mentősőknek könnyebb dolguk volt.
- Jó napot, Christie Montiero vagyok, és egy üzenetet hagytak nekem.- néztem a portásra aki azt se tudta hol áll a feje, majd rám nézet.
- Biztos, hogy Ön Miss Montiero?- kérdzte, mintha nem tudnám a saját nevem.
- Ön szerint nem tudom a saját nevem?- kérdzetem tőle.
- Sajnálom, az elöbb jött egy hölgy és el vitte az üzenetet.- majd fel vette a telefont ami legalább félperce kitartóan csörög.
Le hajtot fejjel indultam a szolgálati kocsi felé. majd be ültem hátra mint valami gyanúsított. Majd a kezemen lévő egyik kötést piszkáltam hazáig, de szerencsétlenül nyúltam hozzá és sajna be vérzett, majd el dugatm a kezem és már nyitották az ajtót. A lakáson belül otthonosan mozogtak, hisz mindig itt lógak. Majd helyet foglaltak a kanapén és el vették a kávéjukat amit gyorsan főztem nekik, majd helyet foglaltam a fotelba. Jöttek az idegesítő kérdések. Mindenre válaszoltam, majd végre jöhettem én.
- Peter, Danny, hogy áll a nyomozással anyuék és az én ügyembe?- kérdeztem amin meglepödött nem készült fel erre a kérdésre.
- Erre nem válaszolhatok, mivel még folyamatba van!- mondta majd távoztak. Még valami olyasmit hallotam, hogy a Streetfighter-ek közt nem akar meg látni, de nem foglakoztam vele, csak a fürdőbe rohantam és el látam a sebemet. Nem elég nekem a verekedéses sebek akkor még a kutyás is itt van. Majd annyira ideges lettem Ashley kis játéka miatt, hogy a fertőtlenítő el tört a kezebe és a tenyeremet is kötözhettem be.
Danny szemszöge:
Christie szerintem direkt keresi a bajt. 1 hónapon elül másodszorra mennek érte a fiúk. Meg mondtam ne keresse a bajt, de mintha a falnak beszélnék. Az utcai harcos hülyeségével meg már az agyamra megy, ha haza ér akkor tele van sebbekel, amik nagyon brutálisan néznek ki. Rá férne egy alapos fejmosás, de mindig el megy, vagy kikerüli a témát. Pont mint én még mindig nem mondtam el neki Megan-t peddig már 3 hónapja eggyüt vagyunk. Majd meg szólalt a rádió.
- Danny a kórházba hagytuk a húgod íratait, be ugranál érte?- kérdezte Kevin.
- Persze!- válaszoltam.
Tudtam, hogy semmit nem lehet rá juk bízni. Még jó, hogy tudják ki a húgom. Majd a kórházhoz érve kész káósz volt minden. Mindnehol betegek és sérültek, gyerekek és fenőttek egybe. Szörnyű volt, rendörként az ember megszokhatná de nem megy. Majd a portához érve a egy mankos fiatal férfi állt és csak bólintott.
- Jó napot, Christie Montiero írataiért jöttem a testére vagyok!- szóltam a portásnak de telefonált. 5 perc után már fel-alá mászkáltam a mankós férfi csak bámult, majd meg szólalt.
- A doki most ment be abba a kórterembe és Christie papírja is nála lehetnek.- mondta és mutatott az egyik teremre.
- Honnan ismeri a húgomat , és honnan tudja, hogy ki az orvossa?- kérdeztem gyanakvóan.
- Én voltam a szobatársa és én hoztam be 2 hete.- mondta majd meglepödtem, de végre valami jó hír.
- Örülök, mi lenne ha holnap be jönne az örsre? Szeretném megtalálni a mocsokot aki ezt tette!- szinte könyörögtem neki, Ő bólintott és ki ment.
Majd siettem a dokihoz, hamar meg kaptam a papirokat.
Ki siettem a kórházból és gyorsabb tempóra kapcsoltam, hisz még Chrisst is otthon kell érejem, de ma minden ellenem van hatalmas dugóba keveredtem. 20 perc álldogálás után elindult a sor, és 40 perc múlva már a lakásban álltam, de üres volt ismét el ment. Mindig ezt csinálja!
2011. február 18., péntek
Díj
Köszönöm szépen Kriszti és Virág
azoknak küldöm akik komiztak nekünk
Küldeném:
klaudyának aki a http://stories-of-the-volturi.blogspot.com/ írója
Virágnak aki a http://gate-of-darkness.blogspot.com/ írója
esztili nek http://boldogsagoroke.blogspot.com/ írója
köszi még egyszer lányok
kérek mindenkit akiu még nem írt komit a fejihez az tegye meg nekünk sokat számít a véleményetek
puszy
2011. február 12., szombat
2. fejezet
Sziasztok most én demon hozom a friss fejezetett nektek
Jó olvasást kívánunk:
2. fejezet
Jack szemszöge:
2. hét múlva:
- Köszönöm, ennyi! Szünet!- szólalt meg a rendező.
Majd mentem az asztalhoz ahol ki voltak rakva a kávék, mindengyik tűz forró volt. Semmi kedvem nem volt a forgatáshoz, se semmihez. Végig Christie-n járt az eszem. Annyira törékeny és az a mocsok meg akarta erőszakolni! Sosem értettem az ilyen embereket! Undorító, ha valaki nemet mond az fáj, de neki az még jobban, ha erőszakkal történik minden! Lehet sosem tudja majd ki heverni! Már megint Christie jár a fejembe, annyira szép, és féltettem egyedül hagyni de mennem kellett, mert valaki le közölte, hogy Ashley-vel egy pár vagyunk. Pedig nem, sose tudnék rá nézni úgy mint egy barátnőre. Ő inkább egy jó barát, és tehetséges színésznő. Majd meg fordultam és Ash állt előttem.
- Jack, megint kire gondoltál? Csak nem rám?- simitotta meg a karomat. A hideg futkos rajtam ha hozzám nyúlnak.
- Nem, csak egy lányra akivel szörnyűséget akartak csinálni!- mondtam meg az igazat.
- Jack, majdnem minden nap megerőszakolnak lányokat!- mondta rezzenéstelenül.
- Ashley, hogy lehetsz ennyire szívtelen?- kérdeztem idegesen.
- Nem vagyok szívtelen! Csak az igazat mondom. Ez Los Angeles, bármi megtörténhet!- mondta majd el indult a másik irányba, én közben hátat fordítottam szóltak neki, hoy nem mehet arra. Hirtelen megfordultam és a kávémat rá boritottam a ruhájára. A tűzforró kávém a vékony selyem szoknyáján landolt.
- Ashley, nagyon sajnálom. Nem látalak!- mondtam közben egy szalvétával törölgettem a kávé foltott.
- Jack, jobb lenne ha azt a lányt kivernéd a fejedből! Ma csupán minden jelenetett amiben te is ott voltál kétszer kellet fel venni, mert nem bírod meg jegyezni, hogy a nevem Alice! A szerelmed vagyok!- mondta majd el vette a szalvétát és ment egy másik ruháért. Ráadásul látszott rajta hogy eléggé (nagyon) megsértődött.
Igaza volt, hisz mindig rá gondolok, és nehezemre esik a "szerelmemre" gondolni a forgatás alatt! Jobb lenne ha fel keresném mivel semmit, nem mondtam magamrol. Még azt se, hogy milyen számon tud el érni. Én marha csak menekültem, hisz ha maradok akkor tuti, hogy megcsókolom. Nem hiszem, hogy akkor az lett volna a legjobb megoldás. Tiszta seb és zúzodás volt. Biztos rosszul volt, és még a tesója sem jött el érte a kórházba.
Ashley szemszöge:
Kb.: 10 perc múlva:
Ezt nem hiszem el! Jack már megint nem figyel semmire, csak töpreng. Komolyan nagyon idegesít mivel minden jelenetben amiben szerepelt kétszer kellet forgatni. Dupla annyi munkát ad mint egyébként lenne. Most ráadásul hogy kiderült miért, még jobban dühít! Plusz rám öntött egy pohár tűz forró kávét ami tönkre tette a ruhám és megis égette a lábam! Ezért most meg fizet!!
- Tina! Kellene egy másik ruha és valami kenőcs égésre!- kiáltottam az aszisztensemnek.
- Azonnal Ashley kisasszony de mitörtént?
- Az az ostoba Jack leöntött forró kávéval, ami tönkre tette a ruhám és a lábam is megégette!
- Azonnal hozom a krémet és a ruhát is.- szaladt el Tina.
Ezt most megkeserülöd Jack! Mégjó hogy tudom hogy az öltözőmben van egy pár szerszám. Kivettem a csavar húzót a ládából és elmentem a motorokhoz mivel tudom hogy most egy motoros jelenet következik, amiben Jack is szerepel egy jamaha x45össel. Nem árt meg ha egy icipicit meg bütykölöm a motorját. Plusz megtanulja hogy engem nem jó megsérteni. Gyorsan kicserélem a fék és a kuplung zsinórokat (jó hogy értek a motorokhoz). Most megkapja Jack amit érdemel.
-Ashley kis asszony itt a ruha és a kenőcs hova tünt?- kiabált Tina.
-Azonnal megyek!-szóltam vissza neki, gyorsan elrejtettem a csavarhúzót és siettem vissza.
-Itt vagyok.
-Á kisasszony jöjjön öltözön át közben kenje be az égést, majd tekerje körbe hogy a ruha ne legyen krémes.- Rendben köszönöm Tina és kérlek csak tegezz ne kisaszzonyoz rendeben?
-Igen köszönöm Ashley.- válaszol mosolyogva Tina.
-Kész vagyok.
- 3 perc és folytatjuk Jack készülj és azok is akik a motoros jelenetben szerepelnek!-kiáltott Steve a rendező.
-Készen állok!- kiáltott Jack.
Ördögien mosolyogtam ezen most megkapod.
-Min vigyorogsz Ash?-kérdezte Rob.-Semmin csak jókedvem van.
-Oh értem.
Jack szemszöge:
-3,2,1, És Tessék!-kiáltotta Steve. Na akkor rajta Jack minnél előbb végzel ma, annál hamarabb keresheted meg Christiet.
Beindítottam a motort amit egyenesen imádok külön ezért kértem hogy ilyen típuson mehessek. Elindultunk.
-Tökéletes Jack, kész Ennyi! Megálhattok!
Mindenki szép lassan megállt de én mikor a kuplungot és a féket behúztam hogy lassan énis meg álljak. Nem hogy lassultam hanem egyre gyorsabban és gyorsabban ment alattam.
-Jack miért nem állsz meg?-kiabált Rob akivel egész jól kijövök.
-Nem tudok valami nem stimmel!- kiálltom vissza idegesen, majd oldalra néztem és észre vettem Ash ördögi vigyorát tutti hogy ez az ő hibája villant belém.
-Jack vigyázz!!!
Hallottam a kiabálást majd csak arra emlékszem hogy neki mentem valaminek és a sötétség.
Steve szemszöge:
-Azonnal hívjatok mentőt! Valaki segítsen leszedni Jackről a motort. Szaladtunk oda, Jack igencsak hatalmasat bukott abban az átkozott gumifalban hogy neki ment, ráadásul ráesett a motor is. Az lesz a legjobb ha beszélek a fogató könyv írókkal ezt a jelenetet vegyék ki és tegyenek be valami mást helyette.
-Steve itt a mentő!-szólt oda Ben a biztonsági őr.
-Engedjétek ide őket!
-Jó napot! Mi történt?-kérdezte egyből a mentő orvos.
-Nos Jack motorral neki ment nagy sebességgel a gumifalnak, utánna mi emeltük le róla mivel rajta maradt a motor.-válaszolok idegesen.
-Hordágyat! Máskor inkább ne tegyék megis ölhették volna vele! Eltört 3 bordája és a bal bokáját meg kell röngenezni!
A központi kórházba visszük!-modta az orvos.
-Köszönöm akkor valaki vele menne?
-Majd én!-válaszolt Rob sejtettem ők ketten nagyon jól kijönnk egy mással.
-Köszi Rob. -válaszoltam neki.
-Indulás de előbb egy infúziót bekötök neki. - magyarázta a doki az aszisztensének.
- Kész 1 két há! Emeljük fel fiaalember akkor jöjjön indulunk. - Rob majd hívj mi van Jackkel oké?
-Persze Steve és megbeszéljük hogy most mit csinálunk ugye?
- szólt vissz Rob.
-Igaz amíg Jack kórházban van addig forgatási szünet! Utánna folytatjuk! Jó pihenést majd értesítünk mindenkit, a sajtónak semmi konkrétumot! Sziasztok! Induljatok Rob!
Mi pedig megvizsgáljuk motort mivel a próba felvételen még nem volt baja reggel!
Jack szemszöge:
Ez a mennyezet nem ismerős, de akkor hogy kerültem ide vajon?
Oldalra fordultam és észre vettem egy széken Robot aki elszundított, várjunk csak nekem balesetem volt a forgatáson a motorral.
- Rob, Rob!- szólongatom. Majd ébredezni kezdett...
- Jack hála az égnek. Jól vagy? Fáj valamid? -kérdi.
- Azt hiszem jól vagyok de mi történt velem Rob?
-Hát valamiért nem tudtál megállni a felvétel után mikor Steve szólt, hanem csak gyorsultál.- hangzik a válasza.
-Igen már emlékszem neked kiálltottam hogy nem tudok meg állni és közben láttem Ash vigyorát...
-Igen és utánna hatalmas lendülettel neki mentél a gumifalnak majd rádzuhant a motor is. Szólok a dokinak hogy felkeltél. MIndjárt jövök.- és elszaladt.
- ÁÁÁ mr RAthbone végre felébredt!- köszönt rám a doki.
-Igen végre milyen sérüléseim vannak?
- Nos eltört 3 bordája és a bal bokáján szallag szakadása van, valamit enyhe agyrázkódást kapott amitől elvesztette az eszméletét majd megműtjük a bokáját csak arra vártunk hogy magához térjen! Érez fájdalmat?
- Nem csak zsibbadok és egyáltalán melyik kórházban vagyok?
- Nos nagy adag fájdalom csillapítót kapott és a központi kórházban van.- válaszolt a doki. Ide hoztam Crhistiet és ebben a kórteremben volt csak nem ismertem meg.
- Köszönöm mikor lesz a műtét?
-Nos körül belül két két és fél óra múlva mivel már jobbak az élet jelei.
- Mennyit kell majd pihennie a műtét után és mikor jöhet vissza forgatni?- érdeklődött Rob.
- Nos egy- egy és fél hét pihenés két naponta kontroll és utánna
is lassú megterhelés de azért majd forgathat.
- Köszönöm doktor úr!
- Ez a kötelességem! Majd a nővérek jönnek magáért és felkészítik. Addig is viszlát!
A doki elment mi pedig csendben maradtunk. Mivel két ágyas szobában voltam elhelyezve kb. fél óra múlva betoltak egy rettenetesen kinéző össze marcangolt lányt és rátették a másik ágyra a beteg szállítók.
- NÉzd csak Rob vajon mi történhetett hogy így elbántak vele?- kérdeztem igen csak döbbenten.
- Nem tudom de bármi volt csúnyán elintézte! Szerintem kutyák lehettek bár nem valószínű, pont Los Angeles közepén, de én a kutyák gazdáját rács mögé juttatnám!- válaszol feldúltan.
Én jobban megnéztem az arcát és hirtelen rájöttem mitől olyan ismerős....
Hisz ez ez Crhistie de mi történhetett? Úgy elmerültem a gonolataimban hogy észre se vettem a nővéreket, akik bejöttek és elkezdtek felkészíteni a műtétre.
- Elnézést nővér!
-Igen uram?
- A hölgy meddig lesz bent? És vissza kerülök ebbe a szobába?
- Igen uram vissza kerül a hölgy pedig addig lez bent míg összevarjuk a harapásokat a rendőrök kihallgatják a történtekről és elmehet. Ön pedig körülbelül három órát lesz bent a hölgy addigra elmehet.
Ezt nem hiszem el már megint nem tudok vele beszélni...
Jó olvasást kívánunk:
2. fejezet
Jack szemszöge:
2. hét múlva:
- Köszönöm, ennyi! Szünet!- szólalt meg a rendező.
Majd mentem az asztalhoz ahol ki voltak rakva a kávék, mindengyik tűz forró volt. Semmi kedvem nem volt a forgatáshoz, se semmihez. Végig Christie-n járt az eszem. Annyira törékeny és az a mocsok meg akarta erőszakolni! Sosem értettem az ilyen embereket! Undorító, ha valaki nemet mond az fáj, de neki az még jobban, ha erőszakkal történik minden! Lehet sosem tudja majd ki heverni! Már megint Christie jár a fejembe, annyira szép, és féltettem egyedül hagyni de mennem kellett, mert valaki le közölte, hogy Ashley-vel egy pár vagyunk. Pedig nem, sose tudnék rá nézni úgy mint egy barátnőre. Ő inkább egy jó barát, és tehetséges színésznő. Majd meg fordultam és Ash állt előttem.
- Jack, megint kire gondoltál? Csak nem rám?- simitotta meg a karomat. A hideg futkos rajtam ha hozzám nyúlnak.
- Nem, csak egy lányra akivel szörnyűséget akartak csinálni!- mondtam meg az igazat.
- Jack, majdnem minden nap megerőszakolnak lányokat!- mondta rezzenéstelenül.
- Ashley, hogy lehetsz ennyire szívtelen?- kérdeztem idegesen.
- Nem vagyok szívtelen! Csak az igazat mondom. Ez Los Angeles, bármi megtörténhet!- mondta majd el indult a másik irányba, én közben hátat fordítottam szóltak neki, hoy nem mehet arra. Hirtelen megfordultam és a kávémat rá boritottam a ruhájára. A tűzforró kávém a vékony selyem szoknyáján landolt.
- Ashley, nagyon sajnálom. Nem látalak!- mondtam közben egy szalvétával törölgettem a kávé foltott.
- Jack, jobb lenne ha azt a lányt kivernéd a fejedből! Ma csupán minden jelenetett amiben te is ott voltál kétszer kellet fel venni, mert nem bírod meg jegyezni, hogy a nevem Alice! A szerelmed vagyok!- mondta majd el vette a szalvétát és ment egy másik ruháért. Ráadásul látszott rajta hogy eléggé (nagyon) megsértődött.
Igaza volt, hisz mindig rá gondolok, és nehezemre esik a "szerelmemre" gondolni a forgatás alatt! Jobb lenne ha fel keresném mivel semmit, nem mondtam magamrol. Még azt se, hogy milyen számon tud el érni. Én marha csak menekültem, hisz ha maradok akkor tuti, hogy megcsókolom. Nem hiszem, hogy akkor az lett volna a legjobb megoldás. Tiszta seb és zúzodás volt. Biztos rosszul volt, és még a tesója sem jött el érte a kórházba.
Ashley szemszöge:
Kb.: 10 perc múlva:
Ezt nem hiszem el! Jack már megint nem figyel semmire, csak töpreng. Komolyan nagyon idegesít mivel minden jelenetben amiben szerepelt kétszer kellet forgatni. Dupla annyi munkát ad mint egyébként lenne. Most ráadásul hogy kiderült miért, még jobban dühít! Plusz rám öntött egy pohár tűz forró kávét ami tönkre tette a ruhám és megis égette a lábam! Ezért most meg fizet!!
- Tina! Kellene egy másik ruha és valami kenőcs égésre!- kiáltottam az aszisztensemnek.
- Azonnal Ashley kisasszony de mitörtént?
- Az az ostoba Jack leöntött forró kávéval, ami tönkre tette a ruhám és a lábam is megégette!
- Azonnal hozom a krémet és a ruhát is.- szaladt el Tina.
Ezt most megkeserülöd Jack! Mégjó hogy tudom hogy az öltözőmben van egy pár szerszám. Kivettem a csavar húzót a ládából és elmentem a motorokhoz mivel tudom hogy most egy motoros jelenet következik, amiben Jack is szerepel egy jamaha x45össel. Nem árt meg ha egy icipicit meg bütykölöm a motorját. Plusz megtanulja hogy engem nem jó megsérteni. Gyorsan kicserélem a fék és a kuplung zsinórokat (jó hogy értek a motorokhoz). Most megkapja Jack amit érdemel.
-Ashley kis asszony itt a ruha és a kenőcs hova tünt?- kiabált Tina.
-Azonnal megyek!-szóltam vissza neki, gyorsan elrejtettem a csavarhúzót és siettem vissza.
-Itt vagyok.
-Á kisasszony jöjjön öltözön át közben kenje be az égést, majd tekerje körbe hogy a ruha ne legyen krémes.- Rendben köszönöm Tina és kérlek csak tegezz ne kisaszzonyoz rendeben?
-Igen köszönöm Ashley.- válaszol mosolyogva Tina.
-Kész vagyok.
- 3 perc és folytatjuk Jack készülj és azok is akik a motoros jelenetben szerepelnek!-kiáltott Steve a rendező.
-Készen állok!- kiáltott Jack.
Ördögien mosolyogtam ezen most megkapod.
-Min vigyorogsz Ash?-kérdezte Rob.-Semmin csak jókedvem van.
-Oh értem.
Jack szemszöge:
-3,2,1, És Tessék!-kiáltotta Steve. Na akkor rajta Jack minnél előbb végzel ma, annál hamarabb keresheted meg Christiet.
Beindítottam a motort amit egyenesen imádok külön ezért kértem hogy ilyen típuson mehessek. Elindultunk.
-Tökéletes Jack, kész Ennyi! Megálhattok!
Mindenki szép lassan megállt de én mikor a kuplungot és a féket behúztam hogy lassan énis meg álljak. Nem hogy lassultam hanem egyre gyorsabban és gyorsabban ment alattam.
-Jack miért nem állsz meg?-kiabált Rob akivel egész jól kijövök.
-Nem tudok valami nem stimmel!- kiálltom vissza idegesen, majd oldalra néztem és észre vettem Ash ördögi vigyorát tutti hogy ez az ő hibája villant belém.
-Jack vigyázz!!!
Hallottam a kiabálást majd csak arra emlékszem hogy neki mentem valaminek és a sötétség.
Steve szemszöge:
-Azonnal hívjatok mentőt! Valaki segítsen leszedni Jackről a motort. Szaladtunk oda, Jack igencsak hatalmasat bukott abban az átkozott gumifalban hogy neki ment, ráadásul ráesett a motor is. Az lesz a legjobb ha beszélek a fogató könyv írókkal ezt a jelenetet vegyék ki és tegyenek be valami mást helyette.
-Steve itt a mentő!-szólt oda Ben a biztonsági őr.
-Engedjétek ide őket!
-Jó napot! Mi történt?-kérdezte egyből a mentő orvos.
-Nos Jack motorral neki ment nagy sebességgel a gumifalnak, utánna mi emeltük le róla mivel rajta maradt a motor.-válaszolok idegesen.
-Hordágyat! Máskor inkább ne tegyék megis ölhették volna vele! Eltört 3 bordája és a bal bokáját meg kell röngenezni!
A központi kórházba visszük!-modta az orvos.
-Köszönöm akkor valaki vele menne?
-Majd én!-válaszolt Rob sejtettem ők ketten nagyon jól kijönnk egy mással.
-Köszi Rob. -válaszoltam neki.
-Indulás de előbb egy infúziót bekötök neki. - magyarázta a doki az aszisztensének.
- Kész 1 két há! Emeljük fel fiaalember akkor jöjjön indulunk. - Rob majd hívj mi van Jackkel oké?
-Persze Steve és megbeszéljük hogy most mit csinálunk ugye?
- szólt vissz Rob.
-Igaz amíg Jack kórházban van addig forgatási szünet! Utánna folytatjuk! Jó pihenést majd értesítünk mindenkit, a sajtónak semmi konkrétumot! Sziasztok! Induljatok Rob!
Mi pedig megvizsgáljuk motort mivel a próba felvételen még nem volt baja reggel!
Jack szemszöge:
Ez a mennyezet nem ismerős, de akkor hogy kerültem ide vajon?
Oldalra fordultam és észre vettem egy széken Robot aki elszundított, várjunk csak nekem balesetem volt a forgatáson a motorral.
- Rob, Rob!- szólongatom. Majd ébredezni kezdett...
- Jack hála az égnek. Jól vagy? Fáj valamid? -kérdi.
- Azt hiszem jól vagyok de mi történt velem Rob?
-Hát valamiért nem tudtál megállni a felvétel után mikor Steve szólt, hanem csak gyorsultál.- hangzik a válasza.
-Igen már emlékszem neked kiálltottam hogy nem tudok meg állni és közben láttem Ash vigyorát...
-Igen és utánna hatalmas lendülettel neki mentél a gumifalnak majd rádzuhant a motor is. Szólok a dokinak hogy felkeltél. MIndjárt jövök.- és elszaladt.
- ÁÁÁ mr RAthbone végre felébredt!- köszönt rám a doki.
-Igen végre milyen sérüléseim vannak?
- Nos eltört 3 bordája és a bal bokáján szallag szakadása van, valamit enyhe agyrázkódást kapott amitől elvesztette az eszméletét majd megműtjük a bokáját csak arra vártunk hogy magához térjen! Érez fájdalmat?
- Nem csak zsibbadok és egyáltalán melyik kórházban vagyok?
- Nos nagy adag fájdalom csillapítót kapott és a központi kórházban van.- válaszolt a doki. Ide hoztam Crhistiet és ebben a kórteremben volt csak nem ismertem meg.
- Köszönöm mikor lesz a műtét?
-Nos körül belül két két és fél óra múlva mivel már jobbak az élet jelei.
- Mennyit kell majd pihennie a műtét után és mikor jöhet vissza forgatni?- érdeklődött Rob.
- Nos egy- egy és fél hét pihenés két naponta kontroll és utánna
is lassú megterhelés de azért majd forgathat.
- Köszönöm doktor úr!
- Ez a kötelességem! Majd a nővérek jönnek magáért és felkészítik. Addig is viszlát!
A doki elment mi pedig csendben maradtunk. Mivel két ágyas szobában voltam elhelyezve kb. fél óra múlva betoltak egy rettenetesen kinéző össze marcangolt lányt és rátették a másik ágyra a beteg szállítók.
- NÉzd csak Rob vajon mi történhetett hogy így elbántak vele?- kérdeztem igen csak döbbenten.
- Nem tudom de bármi volt csúnyán elintézte! Szerintem kutyák lehettek bár nem valószínű, pont Los Angeles közepén, de én a kutyák gazdáját rács mögé juttatnám!- válaszol feldúltan.
Én jobban megnéztem az arcát és hirtelen rájöttem mitől olyan ismerős....
Hisz ez ez Crhistie de mi történhetett? Úgy elmerültem a gonolataimban hogy észre se vettem a nővéreket, akik bejöttek és elkezdtek felkészíteni a műtétre.
- Elnézést nővér!
-Igen uram?
- A hölgy meddig lesz bent? És vissza kerülök ebbe a szobába?
- Igen uram vissza kerül a hölgy pedig addig lez bent míg összevarjuk a harapásokat a rendőrök kihallgatják a történtekről és elmehet. Ön pedig körülbelül három órát lesz bent a hölgy addigra elmehet.
Ezt nem hiszem el már megint nem tudok vele beszélni...
2011. február 8., kedd
Sziasztok!
Hali mindenkinek!
Ezt az elején kellet volna tisztázni. Friss minden szombat lesz. A fejezetek mindig Christie szemszögéből lesznek. Ha még sem, akkor oda lesz írva, hogy kiéből is lett íródva. Lett egy társ íróm, aki segít mindenben, ha kell akkor fejit ír és Bétázást is el vállalta. ( Bocsi Rena) Ha csúszunk akkor csak 1 oka lehet, hogy zsúfolt volt a hetünk, mivel, mindketten Egyetemre járunk, így sokkal kevesebb időnk van. De igyekszünk mindent elkövetni, hogy ne történyen meg!
Üdvözöljük a 3-db. rendszeres olvasót. A komikat is köszönjük!
Julcsi:
Te írtad Christie dicséretét. Most válaszolok rá!
Köszönöm, Ő abban a filmben Főhős nő amiből jött az ihlet, először nem akartam de a társ íróm mondta, hogy nyissam meg! Így megnyitottam. Szóval köszönöm. Szombaton fel került a Friss első fejezet! remélem tetszik!
Jó olvasást csak ennyit szeretem volna tisztázni!
:)
Puszi:
Stabby :)
demon :)
Ezt az elején kellet volna tisztázni. Friss minden szombat lesz. A fejezetek mindig Christie szemszögéből lesznek. Ha még sem, akkor oda lesz írva, hogy kiéből is lett íródva. Lett egy társ íróm, aki segít mindenben, ha kell akkor fejit ír és Bétázást is el vállalta. ( Bocsi Rena) Ha csúszunk akkor csak 1 oka lehet, hogy zsúfolt volt a hetünk, mivel, mindketten Egyetemre járunk, így sokkal kevesebb időnk van. De igyekszünk mindent elkövetni, hogy ne történyen meg!
Üdvözöljük a 3-db. rendszeres olvasót. A komikat is köszönjük!
Julcsi:
Te írtad Christie dicséretét. Most válaszolok rá!
Köszönöm, Ő abban a filmben Főhős nő amiből jött az ihlet, először nem akartam de a társ íróm mondta, hogy nyissam meg! Így megnyitottam. Szóval köszönöm. Szombaton fel került a Friss első fejezet! remélem tetszik!
Jó olvasást csak ennyit szeretem volna tisztázni!
:)
Puszi:
Stabby :)
demon :)
2011. február 5., szombat
1. fejezet
2. hét múlva:
Már nagyjából vissza rázódtam a régi élet formámba, már mintha a Streetfighter annak számít. Már járok edzésekre és már könnyebb meccseken is részt vettem. Danny-vel nem beszélünk egymással, apáék halálában nyomoz, így nagyjából egyedül vagyok. Most is épp futni készülök, gyorsan fel kötöttem a hajam és meg fogtam a vizes üveget és már az utcán voltam. Eddig még a gondolattól is kirázott a hideg, hogy ki kell mennyek. De a rendőrök azt mondták, hogy keresik a mocskot aki azt akarta velem.
Siettem, nem kocogtam hanem rohantam. A parkban, mindenki kocogott vagy csak sétált, volt egy idős házaspár akik csak egészség ügyi sétaként jöttek le, de rájuk vertem 3 kört. Majd mikor már kellő képen ki fáradtam, akkor neki álltam nyújtani, még azt hiányzik, hogy izom lázam legyen. Nyújtás közben egy kéz fogta meg a derekamat.
- Szia, látom ismét vissza tértél!- mondta a hátam mögül. Óvatosan hátra fordultam.
- Szent ég! Jamie! Mit keresel itt?- ugrottam a nyakába.
- Szia, Chriss, semmit. Erre jártam és meg láttam a Park legszebb hölgyét és rá jöttem mennyire rég láttam. Még harcolsz?- beszélt hozzám Jamie, Ő régen volt a harcos társam csak el hagya a csapatott. Egy buta csók miatt amit nem viszonoztam.
- Persze, hogy harcolok. Az életem!- jelentettem ki és mosolyogtam fel, bár ez a mosoly sem volt az igazi.
- Értem, kerestek még a helyemre embert?- nézet kíváncsian, tudja jól, hogy hozzánk a legnehezebb be jutni.
- Nem, mert nem is hirdettük meg.- mondtam semleges hangon, hisz tudtam jól, hogy vissza akar jönni. Másért nem kérdezte volna.
- Akkor este el megyek érted!- mosolygott rám.- Christie hallottam a "balesetedet" sajnálom!- nézet rám szó szerint sajnálva. Gyűlölöm mikor sajnálnak, annál rosszabb érzés nincs. Szánalom egyenlő a semmivel.
- Köszönöm!- mondtam és haza futottam.
A napom többi része elég egy hangú volt, zuhany friss ruha ,gyors főzés, majd evés. Le ültem és munka után keresgéltem, hisz nem élősködhetek a bátyám nyakán. A harcokból elég jól éltem, de az nem azt jelenti, hogy el tudnám magam látni egy ekkora házba. Voltak mindenféle állások, de sose szeretem az ülős munkákat. Inkább valami asszisztensi állást vagy valami olyasmit keresek amin szabadon mozgok és nem egy iroda falai között. Nem sokra bukkantam így le tettem az újságot és fel álltam, de ekkor kopogtak. Jamie még nem lehet, hisz csak 3 óra és 9-re jön. Mély levegő vétel után nyitottam az ajtót. Mikor kinyílt a szám is tátva maradt. Megan állt az ajtóba.
- Drága barátnőd ismét itthon!- vigyorodott el és ugrott a nyakamba. Meg öleltem és puszilkodás után be engedtem.
- Megan, miért jöttél haza? Nem tetszett New York?- faggattam egy kávé mellet. A napaliba le ültünk beszélgetni.
- Jaj Christie ne is kérdezd. Semmi jó meló nincs. Állandóan munkát kerestem, de senkinek sem kellenek az énekesek. Színészettel már próbálkozni se merek.- keseredett el és ivott egy kortyot a kávéjából.
- Nem tudom, mit is mondhatnék, sajnálni nem akarlak! Próbáld meg itt, van 1-2 film stúdió akik szívesen látnak. Mi lenne ha először valami olyat keresnél amiben segítesz a színészeknek, majd jön az alkalom, hogy végre te is filmvászonra kerülj!- próbáltam biztatni.
- Ez remek ötlet, legalább részese lehetnék és tudnám, hogy milyen is ott dolgozni!- lelkesedet fel ismét.
- Köszönöm, itt az ész!- tetettem a beképzeltet.
- Naaa, azt azért nem!- vágott hozzám egy párnát, majd el komorodott az arca. Tudtam jól, hogy tudja anyuékat meg a sikátoros ügyemet.
- Részvétem a szüleid miatt, a szemetett meg Danny biztos megtalálja!- mondta kicsit zavarban.
- Köszönöm, szóval arról mesélj, hogy honnan tudsz róla?- kérdeztem kíváncsian, hisz a bátyámon és a hős idegenen meg persze Jamie-n kívül nem tudja senki.
- A Tesóddal beszéltem párszor.- pirult el.
- Danny-vel? De miért?- lettem kíváncsibb, mivel drága bátyám ki nem állhatja a barátnőimet. Vagyis csak azt az egyet és az nem más mint Megan.
- Ő hívott először fel, és azóta egyre többet hívjuk egymást és persze már találkoztunk is.- a feje már olyan volt mint a paradicsom.
- Nekem ezt mikor akartad meg mondani?- kérdeztem idegesen.
- Már terveztük, hogy el mondjuk. De Danny ki bújt alóla.- vallotta be.
- Danny minden alól kibújik!- ráztam meg a fejem.
- Nézd milyen jó nekik!- mutatta az újságot amit fel vett, az pont az volt amit néztem csak nem lapoztam tovább.
- Sztárok, nekik mindenük meg van, szép luxus ház, rengeteg "ÁL" barát és persze minden este más kihasznált rajongóval bújnak ágyba. Szánalmasak!- mondtam hisz utálom őket!
- Jól van, de most forgatják az Alkonyatot állítólag nagyon jó film lesz. Szexi vámpír fiúk akik nem ölnek embert!- vigyorodott el.
- Milyen vámpír nem öl embert?- kérdeztem gúnyosan.
- Ők!- mutatta az újságban a képet, amin a lélegzetem is el állt, köztük volt a titkos meg mentőm Jack is.
- Nem rossz egyik sem.- mutattam közönyt. Belül viszont furcsa érzés kavargott bennem. Tényleg Ő az, és akkor mit keresett egy sikátorba? Miért mentett meg? Száz és száz kérdés kavargott a fejemben.
- Nem ám! Akkor el megyünk majd? Novemberbe lesz a bemutató, most úgy is csak július van!- vigyorgott.- Tudod mit le foglallak novembere!
- Rendben!- egyeztem bele, ha már többet nem látom legalább azt tudjam, milyen színész is.
A beszélgetésünk többi részére nem emlékszem mert csak azt a képet bírtam nézni amin ott szerepelt. Mikor Megan el ment mert vacsorára hivatalos a bátyámmal, addig le zuhanyoztam és vacsoráztam és le ültem a Laptopom-hoz és rá kerestem erre a filmre. Kíváncsi lettem, milyen filmben is szerepel. El olvastam az előzetest, és rá jöttem, jobb ha megnézem. Majd láttam a képeket is nem volt rossz. Ki lépve egy hatalmas ablak ugrott be és hatalmas piros betűkkel ez volt ki írva:
Jackson Rathbone és Ashley Green egy pár. A Twilight szereplői nem csak a filmben járnak!
El olvastam és csak néztem, hogy lehet, hogy egypár? Miért történik ez velem? Most ár végleg el felejthetem Őt. Ismét kopogtak rá néztem az órára és láttam, hogy 9 múlott 3 perccel. Tudtam jól, hogy Jamie lesz. Fel kaptam a cuccom és már indultam is. Az ajtót be zártam és már a kocsiban ültünk. Indított már úton voltunk a harctér felé. Egy el hagyatott régi iskola torna termében vannak a meccsek. Ott a zsaruk sose keresnének, a bátyám se tudja csak azt, hogy én is verekszem.
- Meg jöttünk, kíváncsi vagyok mit szólnak hozzám!- komorodott el Jamie.
- Ne aggódj, tudtuk, hogy vissza jössz azért nem hirdettük a helyedet!- mosolyogtam rá és nyitottam be.
Mindenki minket figyelt Jamie kicsit feszült volt. Bár én is. Ma ismét vissza térek a saját csoportomba. Majd jöttek a sorsolások. Meg kaptam Hidrát. Az a kis szipirtyó már megérdemel egy kis verést. Rá néztem és el vigyorodtam, majd meg ütötte Farkas vállat aki rá nézet és már el is tűnt. Gyorsan át öltöztem és indultam is ki. Majd Ő is fel lépet a színpadra. Elégé feszült voltam, hisz Hidra profi, sőt mesteri szinten használja a késeket. A mai nap nem az én napom, hisz pont késeket raktak fel. Ő el vette az egyiket én a másikat. Gyors csont ropogtatás, és kezdődhet a harc. Mivel gyorsan le akartam rendezni és sérülést sem akartam, így ki rúgtam a kezéből a kést és a sajátomat is el hajítottam. Majd kezdődhet a harc. Sok ütés érte ahogy fordítva. Majd meguntam és egy egyszerűnek nem mondható rúgással Kiütöttem. Meg szólalt a gong és én nyertem.
Le mentem és most Jamie-n a sor. Náluk nincs fegyver nekik szabad stílus volt. Jamie a capuera mestere de Farkas viszont az ökölharcban mester. Szóval izgalmas lesz, de Farkas fel adta, mert fájt a válla a múltkori kis heves vitájának következménye, hogy meg zúzódott a válla. Így harc nélkül Jamie lett a nyertes, szépen lassan mentek a harcok.
Most viszont ismét sorsolás következet, Jamie meg kapta Vasökölt, én viszont meg kaptam Párducot. Na szép lesz, az elején könnyen nyertünk most viszont jól megszívjuk! Vasököl a brutalitásáról híres, azt suttugják róla, hogy a csontjait kicserélte acélra. Párduc viszont olyan gyors és kecses azért kapta a nevét, a Harc tudásáról nem is beszélve. Vasököl és Párduc egyben hasonlítanak, sosem hagyták abba a harcot míg nem ők győznek. Szóval harcra fel! Rá néztem Jamie-re aki akkor lépet be a rácsok közé. Elsőre egy hatalmas ütés érte a fejét és a földre zuhant, a szájából ömlött a vér, de mintha ez nem lett volna elég akkor mikor fel nézett akkor a fejét bele verte a padlóba, Vasököl sosem volt a legkíméletesebb! Már félek Párductól, lehet, hogy nem kellett volna még vissza térnem? Na jó Chrisstie ne add fel! 3 lánynak kell bizonyítania, hogy a lányok is tudnak ha akarnak. Mikor végre fel eszméltem már ki ütötték szegény Jamie-t. Bár az elején tudni lehetett, hogy Jamie még nem készült fel egy ilyen párbajra. De legközelebb nem marad el a bosszú jól ismerem. Mert egykor még voltunk együtt. Csak én is be álltam a harcosok közé és már nem volt olyan izgalmas mint régen. Majd hallottam a nevem és Párduc nevét. Most vagy soha! Fel léptem a magaslatra.
Párduc csak vigyorgott és egy hatalmas ütés érte a hasamat. Össze rogytam. Nagyon fájt, sőt levegőt nem kaptam, tisztába volt, hogy még nem vagyok teljesen ép. Így próbálta kijátszani ezt. Oda ütött ahol a múltkori sérüléseim hege volt. Majd hallottam egy hangot.
- Christei! Gondolj a sikátorra!- mondta Jamie az egyik székre ültették le. Nem tágított, tudta jól, hogy mivel tudd fel pörgetni.
Bólintottam és el kezdtem teljes erőmből ütni és rúgni, nem sok esélyt adtam neki. Majd mire Ő támadott volna szabadon hagyta a fejét, ez volt tőle a legnagyobb butaság. Fel ugrottam és egy hatalmas rúgással fejbe rúgtam. Majd megfogta a fejét, és látszott, hogy már nincs velünk, de nem adtam fel hisz még állt, addig kell üsd az ellenfelet míg áll, hisz még tud támadni. Majd ököllel mellkason vágtam de még mindig állt. Majd el rúgtam a lábát, onnan már nem bírt fel állni. Megnyugodtam és el akartam sétálni mellette, de ekkor megfogta a lábamat és el rántott. A fejem hangosan koppant a padlón. Hangos röhögést hallottam fel néztem és Hidra röhögött. Közben Párduc fel állt és a hátamat célozta meg, hogy rá ugrik, meg vártam míg el rugaszkodik és egy könnyed mozdulattal el gurultam a helyemről, Ő hangos reccsenéssel ért a földre. Majd rá vettetem magam és ököllel fejbe csaptam. Majd meg szólalt a gong. Egymás mellett álltunk, mivel a közönség dönt valaki ordította Párduc nevét és egy csomó kéz volt a levegőben, le hajtottam a fejem mert el könyveltem, hogy én vesztettem. Majd az én nevem következet és több-sokkal több kéz lendült a magasba, majd az én kezemet is fel emelték a magasba. El se hittem, hogy én nyertem. Majd le futottam és meg öleltem Jamie-t.
- Szia, Én nyertem! Jamie én nyertem Párduc ellen!- mosolyogtam, ez most az igazi volt.
- Gratulálok! Engem meg jól el vertek!- hajtotta le a fejét.
- Mert sokáig voltál távol! Majd ha vissza rázódsz akkor, menni fog. Ha megnyugtat nekem 2 hete nem volt nyertes meccsem!- mondtam, de a mosoly nem fagyot le az arcomról!
- Rendben, ha gondolod és megbízol bennem ismét akkor segíthetnél!- nézet rám.
- Persze, holnapra gyere 10-re és mehetünk!- vigyorodtam rá.
Majd végig néztük a meccseket, jó kedvem volt hisz Hidrát még egyszer jól el verték.
Nagyon be képzelt a csaj, tudja jól, hogy sosem győzhet, de nem tudja fel dolgozni! Ezért mindent meg tesz, hogy az utamba álljon. Valahonnan meg tudta a sikátoros ügyemet s el mondta mindenkinek. Persze én lettem a Streetfighter-ek szégyene, hisz nem bírtam magam megvédeni! Az ilyenek miatt törik össze az ember. De sosem fogom fel adni, soha nem hagyok abba semmit, így ezt se fogom! Ha kell itt halok meg a ringbe aminek nagy esélye van.
Majd elindultunk haza, de én gyalog indultam el, az egyik butiknál meg láttam az Alkonyat poszterét. Meg láttam Jack-et és el szomorodtam. Az egyetlen férfi aki 1 perc alatt a szívemig ért, akit el tudtam viselni azon a napon akit soha nem akartam el engedni magamtól! De persze barátnője van, meg néztem a képet jobban, átlagos lány volt fekete rövid haj. Majd egy társaság állt meg mellettem. Akik arról beszéltek, hogy parókája van és hosszú haja van. Látszik mennyire ismerem a sztárokat. Majd valamit, hogy Ashley nem is szereti csak reklám fogás. Kár, hogy nem tudják másol meg beszélni a "gondjaikat"! Közben elindultam és egy tükör előtt állva magamat néztem. Még jó, hogy Ő kell neki és nem én! Minek kellenék neki én? Hisz állandó verekedések miatt kék-zöld foltokkal vagyok tele, sőt a rengeteg seb annál is több heget takar maga alatt!
Már nagyjából vissza rázódtam a régi élet formámba, már mintha a Streetfighter annak számít. Már járok edzésekre és már könnyebb meccseken is részt vettem. Danny-vel nem beszélünk egymással, apáék halálában nyomoz, így nagyjából egyedül vagyok. Most is épp futni készülök, gyorsan fel kötöttem a hajam és meg fogtam a vizes üveget és már az utcán voltam. Eddig még a gondolattól is kirázott a hideg, hogy ki kell mennyek. De a rendőrök azt mondták, hogy keresik a mocskot aki azt akarta velem.
Siettem, nem kocogtam hanem rohantam. A parkban, mindenki kocogott vagy csak sétált, volt egy idős házaspár akik csak egészség ügyi sétaként jöttek le, de rájuk vertem 3 kört. Majd mikor már kellő képen ki fáradtam, akkor neki álltam nyújtani, még azt hiányzik, hogy izom lázam legyen. Nyújtás közben egy kéz fogta meg a derekamat.
- Szia, látom ismét vissza tértél!- mondta a hátam mögül. Óvatosan hátra fordultam.
- Szent ég! Jamie! Mit keresel itt?- ugrottam a nyakába.
- Szia, Chriss, semmit. Erre jártam és meg láttam a Park legszebb hölgyét és rá jöttem mennyire rég láttam. Még harcolsz?- beszélt hozzám Jamie, Ő régen volt a harcos társam csak el hagya a csapatott. Egy buta csók miatt amit nem viszonoztam.
- Persze, hogy harcolok. Az életem!- jelentettem ki és mosolyogtam fel, bár ez a mosoly sem volt az igazi.
- Értem, kerestek még a helyemre embert?- nézet kíváncsian, tudja jól, hogy hozzánk a legnehezebb be jutni.
- Nem, mert nem is hirdettük meg.- mondtam semleges hangon, hisz tudtam jól, hogy vissza akar jönni. Másért nem kérdezte volna.
- Akkor este el megyek érted!- mosolygott rám.- Christie hallottam a "balesetedet" sajnálom!- nézet rám szó szerint sajnálva. Gyűlölöm mikor sajnálnak, annál rosszabb érzés nincs. Szánalom egyenlő a semmivel.
- Köszönöm!- mondtam és haza futottam.
A napom többi része elég egy hangú volt, zuhany friss ruha ,gyors főzés, majd evés. Le ültem és munka után keresgéltem, hisz nem élősködhetek a bátyám nyakán. A harcokból elég jól éltem, de az nem azt jelenti, hogy el tudnám magam látni egy ekkora házba. Voltak mindenféle állások, de sose szeretem az ülős munkákat. Inkább valami asszisztensi állást vagy valami olyasmit keresek amin szabadon mozgok és nem egy iroda falai között. Nem sokra bukkantam így le tettem az újságot és fel álltam, de ekkor kopogtak. Jamie még nem lehet, hisz csak 3 óra és 9-re jön. Mély levegő vétel után nyitottam az ajtót. Mikor kinyílt a szám is tátva maradt. Megan állt az ajtóba.
- Drága barátnőd ismét itthon!- vigyorodott el és ugrott a nyakamba. Meg öleltem és puszilkodás után be engedtem.
- Megan, miért jöttél haza? Nem tetszett New York?- faggattam egy kávé mellet. A napaliba le ültünk beszélgetni.
- Jaj Christie ne is kérdezd. Semmi jó meló nincs. Állandóan munkát kerestem, de senkinek sem kellenek az énekesek. Színészettel már próbálkozni se merek.- keseredett el és ivott egy kortyot a kávéjából.
- Nem tudom, mit is mondhatnék, sajnálni nem akarlak! Próbáld meg itt, van 1-2 film stúdió akik szívesen látnak. Mi lenne ha először valami olyat keresnél amiben segítesz a színészeknek, majd jön az alkalom, hogy végre te is filmvászonra kerülj!- próbáltam biztatni.
- Ez remek ötlet, legalább részese lehetnék és tudnám, hogy milyen is ott dolgozni!- lelkesedet fel ismét.
- Köszönöm, itt az ész!- tetettem a beképzeltet.
- Naaa, azt azért nem!- vágott hozzám egy párnát, majd el komorodott az arca. Tudtam jól, hogy tudja anyuékat meg a sikátoros ügyemet.
- Részvétem a szüleid miatt, a szemetett meg Danny biztos megtalálja!- mondta kicsit zavarban.
- Köszönöm, szóval arról mesélj, hogy honnan tudsz róla?- kérdeztem kíváncsian, hisz a bátyámon és a hős idegenen meg persze Jamie-n kívül nem tudja senki.
- A Tesóddal beszéltem párszor.- pirult el.
- Danny-vel? De miért?- lettem kíváncsibb, mivel drága bátyám ki nem állhatja a barátnőimet. Vagyis csak azt az egyet és az nem más mint Megan.
- Ő hívott először fel, és azóta egyre többet hívjuk egymást és persze már találkoztunk is.- a feje már olyan volt mint a paradicsom.
- Nekem ezt mikor akartad meg mondani?- kérdeztem idegesen.
- Már terveztük, hogy el mondjuk. De Danny ki bújt alóla.- vallotta be.
- Danny minden alól kibújik!- ráztam meg a fejem.
- Nézd milyen jó nekik!- mutatta az újságot amit fel vett, az pont az volt amit néztem csak nem lapoztam tovább.
- Sztárok, nekik mindenük meg van, szép luxus ház, rengeteg "ÁL" barát és persze minden este más kihasznált rajongóval bújnak ágyba. Szánalmasak!- mondtam hisz utálom őket!
- Jól van, de most forgatják az Alkonyatot állítólag nagyon jó film lesz. Szexi vámpír fiúk akik nem ölnek embert!- vigyorodott el.
- Milyen vámpír nem öl embert?- kérdeztem gúnyosan.
- Ők!- mutatta az újságban a képet, amin a lélegzetem is el állt, köztük volt a titkos meg mentőm Jack is.
- Nem rossz egyik sem.- mutattam közönyt. Belül viszont furcsa érzés kavargott bennem. Tényleg Ő az, és akkor mit keresett egy sikátorba? Miért mentett meg? Száz és száz kérdés kavargott a fejemben.
- Nem ám! Akkor el megyünk majd? Novemberbe lesz a bemutató, most úgy is csak július van!- vigyorgott.- Tudod mit le foglallak novembere!
- Rendben!- egyeztem bele, ha már többet nem látom legalább azt tudjam, milyen színész is.
A beszélgetésünk többi részére nem emlékszem mert csak azt a képet bírtam nézni amin ott szerepelt. Mikor Megan el ment mert vacsorára hivatalos a bátyámmal, addig le zuhanyoztam és vacsoráztam és le ültem a Laptopom-hoz és rá kerestem erre a filmre. Kíváncsi lettem, milyen filmben is szerepel. El olvastam az előzetest, és rá jöttem, jobb ha megnézem. Majd láttam a képeket is nem volt rossz. Ki lépve egy hatalmas ablak ugrott be és hatalmas piros betűkkel ez volt ki írva:
Jackson Rathbone és Ashley Green egy pár. A Twilight szereplői nem csak a filmben járnak!
El olvastam és csak néztem, hogy lehet, hogy egypár? Miért történik ez velem? Most ár végleg el felejthetem Őt. Ismét kopogtak rá néztem az órára és láttam, hogy 9 múlott 3 perccel. Tudtam jól, hogy Jamie lesz. Fel kaptam a cuccom és már indultam is. Az ajtót be zártam és már a kocsiban ültünk. Indított már úton voltunk a harctér felé. Egy el hagyatott régi iskola torna termében vannak a meccsek. Ott a zsaruk sose keresnének, a bátyám se tudja csak azt, hogy én is verekszem.
- Meg jöttünk, kíváncsi vagyok mit szólnak hozzám!- komorodott el Jamie.
- Ne aggódj, tudtuk, hogy vissza jössz azért nem hirdettük a helyedet!- mosolyogtam rá és nyitottam be.
Mindenki minket figyelt Jamie kicsit feszült volt. Bár én is. Ma ismét vissza térek a saját csoportomba. Majd jöttek a sorsolások. Meg kaptam Hidrát. Az a kis szipirtyó már megérdemel egy kis verést. Rá néztem és el vigyorodtam, majd meg ütötte Farkas vállat aki rá nézet és már el is tűnt. Gyorsan át öltöztem és indultam is ki. Majd Ő is fel lépet a színpadra. Elégé feszült voltam, hisz Hidra profi, sőt mesteri szinten használja a késeket. A mai nap nem az én napom, hisz pont késeket raktak fel. Ő el vette az egyiket én a másikat. Gyors csont ropogtatás, és kezdődhet a harc. Mivel gyorsan le akartam rendezni és sérülést sem akartam, így ki rúgtam a kezéből a kést és a sajátomat is el hajítottam. Majd kezdődhet a harc. Sok ütés érte ahogy fordítva. Majd meguntam és egy egyszerűnek nem mondható rúgással Kiütöttem. Meg szólalt a gong és én nyertem.
Le mentem és most Jamie-n a sor. Náluk nincs fegyver nekik szabad stílus volt. Jamie a capuera mestere de Farkas viszont az ökölharcban mester. Szóval izgalmas lesz, de Farkas fel adta, mert fájt a válla a múltkori kis heves vitájának következménye, hogy meg zúzódott a válla. Így harc nélkül Jamie lett a nyertes, szépen lassan mentek a harcok.
Most viszont ismét sorsolás következet, Jamie meg kapta Vasökölt, én viszont meg kaptam Párducot. Na szép lesz, az elején könnyen nyertünk most viszont jól megszívjuk! Vasököl a brutalitásáról híres, azt suttugják róla, hogy a csontjait kicserélte acélra. Párduc viszont olyan gyors és kecses azért kapta a nevét, a Harc tudásáról nem is beszélve. Vasököl és Párduc egyben hasonlítanak, sosem hagyták abba a harcot míg nem ők győznek. Szóval harcra fel! Rá néztem Jamie-re aki akkor lépet be a rácsok közé. Elsőre egy hatalmas ütés érte a fejét és a földre zuhant, a szájából ömlött a vér, de mintha ez nem lett volna elég akkor mikor fel nézett akkor a fejét bele verte a padlóba, Vasököl sosem volt a legkíméletesebb! Már félek Párductól, lehet, hogy nem kellett volna még vissza térnem? Na jó Chrisstie ne add fel! 3 lánynak kell bizonyítania, hogy a lányok is tudnak ha akarnak. Mikor végre fel eszméltem már ki ütötték szegény Jamie-t. Bár az elején tudni lehetett, hogy Jamie még nem készült fel egy ilyen párbajra. De legközelebb nem marad el a bosszú jól ismerem. Mert egykor még voltunk együtt. Csak én is be álltam a harcosok közé és már nem volt olyan izgalmas mint régen. Majd hallottam a nevem és Párduc nevét. Most vagy soha! Fel léptem a magaslatra.
Párduc csak vigyorgott és egy hatalmas ütés érte a hasamat. Össze rogytam. Nagyon fájt, sőt levegőt nem kaptam, tisztába volt, hogy még nem vagyok teljesen ép. Így próbálta kijátszani ezt. Oda ütött ahol a múltkori sérüléseim hege volt. Majd hallottam egy hangot.
- Christei! Gondolj a sikátorra!- mondta Jamie az egyik székre ültették le. Nem tágított, tudta jól, hogy mivel tudd fel pörgetni.
Bólintottam és el kezdtem teljes erőmből ütni és rúgni, nem sok esélyt adtam neki. Majd mire Ő támadott volna szabadon hagyta a fejét, ez volt tőle a legnagyobb butaság. Fel ugrottam és egy hatalmas rúgással fejbe rúgtam. Majd megfogta a fejét, és látszott, hogy már nincs velünk, de nem adtam fel hisz még állt, addig kell üsd az ellenfelet míg áll, hisz még tud támadni. Majd ököllel mellkason vágtam de még mindig állt. Majd el rúgtam a lábát, onnan már nem bírt fel állni. Megnyugodtam és el akartam sétálni mellette, de ekkor megfogta a lábamat és el rántott. A fejem hangosan koppant a padlón. Hangos röhögést hallottam fel néztem és Hidra röhögött. Közben Párduc fel állt és a hátamat célozta meg, hogy rá ugrik, meg vártam míg el rugaszkodik és egy könnyed mozdulattal el gurultam a helyemről, Ő hangos reccsenéssel ért a földre. Majd rá vettetem magam és ököllel fejbe csaptam. Majd meg szólalt a gong. Egymás mellett álltunk, mivel a közönség dönt valaki ordította Párduc nevét és egy csomó kéz volt a levegőben, le hajtottam a fejem mert el könyveltem, hogy én vesztettem. Majd az én nevem következet és több-sokkal több kéz lendült a magasba, majd az én kezemet is fel emelték a magasba. El se hittem, hogy én nyertem. Majd le futottam és meg öleltem Jamie-t.
- Szia, Én nyertem! Jamie én nyertem Párduc ellen!- mosolyogtam, ez most az igazi volt.
- Gratulálok! Engem meg jól el vertek!- hajtotta le a fejét.
- Mert sokáig voltál távol! Majd ha vissza rázódsz akkor, menni fog. Ha megnyugtat nekem 2 hete nem volt nyertes meccsem!- mondtam, de a mosoly nem fagyot le az arcomról!
- Rendben, ha gondolod és megbízol bennem ismét akkor segíthetnél!- nézet rám.
- Persze, holnapra gyere 10-re és mehetünk!- vigyorodtam rá.
Majd végig néztük a meccseket, jó kedvem volt hisz Hidrát még egyszer jól el verték.
Nagyon be képzelt a csaj, tudja jól, hogy sosem győzhet, de nem tudja fel dolgozni! Ezért mindent meg tesz, hogy az utamba álljon. Valahonnan meg tudta a sikátoros ügyemet s el mondta mindenkinek. Persze én lettem a Streetfighter-ek szégyene, hisz nem bírtam magam megvédeni! Az ilyenek miatt törik össze az ember. De sosem fogom fel adni, soha nem hagyok abba semmit, így ezt se fogom! Ha kell itt halok meg a ringbe aminek nagy esélye van.
Majd elindultunk haza, de én gyalog indultam el, az egyik butiknál meg láttam az Alkonyat poszterét. Meg láttam Jack-et és el szomorodtam. Az egyetlen férfi aki 1 perc alatt a szívemig ért, akit el tudtam viselni azon a napon akit soha nem akartam el engedni magamtól! De persze barátnője van, meg néztem a képet jobban, átlagos lány volt fekete rövid haj. Majd egy társaság állt meg mellettem. Akik arról beszéltek, hogy parókája van és hosszú haja van. Látszik mennyire ismerem a sztárokat. Majd valamit, hogy Ashley nem is szereti csak reklám fogás. Kár, hogy nem tudják másol meg beszélni a "gondjaikat"! Közben elindultam és egy tükör előtt állva magamat néztem. Még jó, hogy Ő kell neki és nem én! Minek kellenék neki én? Hisz állandó verekedések miatt kék-zöld foltokkal vagyok tele, sőt a rengeteg seb annál is több heget takar maga alatt!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)