3. fejezet

a várva várt fejit, most kiderül mi történt addig Christie-vel. Ha Ashley-t edSziasztok:) Meghoztam dig utáltátok most már tuti, hogy gyűlölni fogjátok :) Nah jó semmi titok puszi Jó olvasást :)

Stabby :)
Reggelem borzalmas volt, rettentően fájt a fejem az esés miatt. De még ez sem volt elég még egy hatalmas seb is éktelenkedet a fejemen. Gyors zuhanyzás után fel öltöztem és be mentem a fűrdőbe, hogy el lásam a fejemet. Mire oda értem a fertőtlenítővel, ami megjegyzem elég fájdalmas volt, megszólalat a telefon. Még jó, hogy nem emlékszem hova tettem. Futottam a táskámig de abba nem volt. Hallotam ahogy rezzeg. Majd rá jöttem, hogy az ágyamba van. Siettem és mielött fel vettem meg néztem ki az. A kórház volt.

- Haló- vettem fel a telefont.

- Jó reggelt, el nézést a korai zaklatásért. De az előbb be hoztak egy férfit a kórházba.- kezdte az idegen hang, se bemutatkozás se semmi.

- Jó reggelt, bíztos, hogy jó számot hívot?- kérdeztem kicsit idegesen hisz a bátyám még itthon van, mert a kocsi itt áll a ház előtt.

- Miss Montiero-val beszélek?- kérdzete a nevem, kicsit be sokkoltam, hisz ki az aki kórházba került. Össze szorult a gyomrom.

- Igen, ki..kivel történt?- akadt el a szavam.

- Miss Montiero a férfi az aki behozta a balesete napján.- probálta kicsit óvatsan be adagolni.

- Jack? Mi történt vele?- aggódtam érte, hisz azóta nem láttam és nemis tudom kiverni a fejemből.

- Motor balesett, de a helyében sietnék, mert nem sokára rengeteg újságíró lesz itt. Ha gondolja be engedem hátul!- ajánlota fel a segítségét.

- Szent Ég! Jól van? Tudja mit indulok és akkor 20 percen belül oda érek!- majd le csaptam a telefont a fejemmel nem foglalkoztam csak be dobtam a táskába fel vettem a cipőmet és indultam is.

 De rá jöttem, hogy a kocsim szervízbe van Danny még alszik. Akkor marad a gyaloglás. Még jó, hogy kiváló kondiban vagyok! Majd elindultam.


Elég messze lakom a kórháztól, de nem riasztott vissza, csak rá bírtam gondolni és, hogy mi a baja. Reménykedtem, hogy csak könnyü sérülések. Menet közben nekem jött egy férfi és kiszorodott a táskám teljes tartalma. Nem szóltam semmit és el kezdtem össze kaparászni, de Ő semmivel nem törödött és tovább ment. Ezért meg kora verést adtam volna, ha nem lennék sietésbe. Majd mivel már késésbe vagyok úgy döntöttem, hogy le vágom az utat a sintértelep melleti kis sikátoron át.
Be fordultam és elég rossz érzés kapott el, de nem foglalkoztam vele csak siettem. De ez lett a vesztem. Egy csapat megvadult kutya rontott nekem. Hallotam a sintért ordítását de semmit nem használt a sok kutya eszét vesztve harapdált próbáltam szabadulni de nem ment. Az eggyik kutya bele harapot a térdembe aminek a következményétől féltem, el estem a kutyák most még jobban be vadultak hisz mindenemet elérték. Majd hirtelen egy puska lövésre lettem figyelmes. Majd a kutyák nyűszitve odébb álltak, majd egy rendőr térdelt le mellém. Bár sok mindent nem láttam, mert a szemeim el homályosultak.

- Hölgyem minden rendben?- kérdezte.

- Nem, nem...- majd eszméletemet vezstetetem.

3 órával késöbb:

- Nővér szóljon ha fel ébredt a kisasszony!- hallotam a doki hangját, majd el kezdtem köhögni.

- Doktor úr felébredt.- szólt a nővér a kilépő dokinak.

- Jó napot Miss Montiero, minden rendben van a kórházban van. El láttuk a sérüléseit, és kapott oltást veszetség ellen is. Ne aggódjon minden rendben lesz.- mondta majd adott még egy inyekciót és ki ment. A nővér maradt bennt.

- Annyira sajnálom, nagyon rossz lehetett.- kezdet el beszélni. A fejem zsongot és a gyomrom is fájt.

- Nem tudom, nem emlékszem semmire.- mondtam, de hazudtam tisztán emlékszem minden egyes kis apró részletre.

- Ne aggodjon jobb ha ez örök homály lesz önnek!- mosolygot a nővér, egy fiatal barna hajú lány volt.

- Köszönöm,- mosolyodtam rá hálásan.

- A rendőrők nemsokára jönnek önnel beszélni!- mondta majd kiment.

Már csak ők hiányoznak, a rendőrők. Remélem nem Danny rabszolgái lesznek, nem mintha érdkelné, hogy mi is van velem. Már megint kórházba vagyok. Ezt nem hiszem el. Már csak Jack hiányzik. Meg lenne mindnenem, ha ő itt lenne. Majd nagy gondolkodás közeppete egy fiatal lány és egy fiú lépet be az ajtón.

- Szia, látom felébredtél, Jack-et nem hozták még vissza?- kérdezete a fiú. Olyan ismerős volt, de még a gondolkodás se ment. majd csak meg ráztam a fejem.

- Még beszélni se tudsz?- kérdezte flegmán a lány.

- Ashley! Ma már épp elég volt belőled! Ha csak a riporterek miatt jöttél akkor már mehetsz is!- szólt rá a fiú. Vagyis Ashley, már tudom, az Alkonyat szereplői , akkor Jack az-az én Jack-em. Vigyorodtam el, mire mindegyik elég érdekesen nézet rám.

- De tudok beszélni, Sziasztok! De támadjon meg téged 20 veszett kutya majd meg látjuk Te, hogy fogsz ébredésed után 5 perccel beszélgetni és jó pofizni!- mondtam neki a leg ellenszenvesebb hangomon. Mire a fiú el mosolyodott.

- Komolyan kutyák támadtak meg?- nézett hatalmas szemekkel.

- Igen képzeld, siettem ide és szerencsétlenségemre pont el szabadultak a kutyák a sintér telepen.- mondtam Strretfighter stílusba, ami láthatólag használt mert megszóllani nem bírt és ezt a srác is észre vette így magához vette a szót.

- Sajnálom, Én Robert vagyok, de csak Rob. Ő Ashley és a barátunknak volt egy balesete és ő Jackson Rathbone, de csak..- eddig jutott.

- Jack!- mosolyodtam el.

- Ismered?- nézett csodálkozva. Mire Ashley szúros szemekkel rám nézet.

- Persze biztos ő is valami rajongó!- fintorodott el.

- Nem, nem vagyok rajongó! Csak van közös emlékem Jack-el, és már rég láttam.- mondtam madj jöttek a rendőrők. Pontosan erre gondoltam Danny a kedvenceit küldte.

- Szia Christie, Danny kicsit ki van bukva, 1 hónapon belül másodszor jövünk ki hozzád!- emelte le a fejéről a sapkáját Peter.

- Peter, Kevin. Hogy vagytok?- néztem rájuk.

- Mi jól, de te rosszul festesz!- mondta kicsit le nézően Kevin, ő az akit sose csíptem.

- Köszi a bókot!- néztem rá ismét kicsit gúnyosan.

- Ha fel öltöztél haza viszünk.- mondták majd kimentek. Vagyis otthon lesz a kihallgatás, de ez jó, mert akkor nem kell mindnekinek azt hallgatni, hogy mennyire szerencsétlen voltam megint. Ki mentem az ajtóban még ott állt Rob, oda mentem hozzá.

- Meg mondanád Jacknek, hogy ha gondolja ugorjon be hozzám?- próbáltam burkoltan közölni, hogy látni szeretném.

- Persze, szívesen. De Jack hagyot üzenetett a portán!- mosolyodot el. Majd magára rántott, mert egy csomó doki futott el melletem és nem akarta, hogy el sodorjanak.

- Köszönöm, akkor megyek és el kérem.- moslyogtam rá és Ő csak bólintott.

 Legalább 10 percig tartott mire el értem a portáig, mivel a tömegbaleseteseket hoztak ide és mindenhol betegek voltak. De ekkor láttam meg Ashley-t aki szinte futva távozott a riporterek utána rohantak így a mentősőknek könnyebb dolguk volt.

- Jó napot, Christie Montiero vagyok, és egy üzenetet hagytak nekem.- néztem a portásra aki azt se tudta hol áll a feje, majd rám nézet.

- Biztos, hogy Ön Miss Montiero?- kérdzte, mintha nem tudnám a saját nevem.

- Ön szerint nem tudom a saját nevem?- kérdzetem tőle.

- Sajnálom, az elöbb jött egy hölgy és el vitte az üzenetet.- majd fel vette a telefont ami legalább félperce kitartóan csörög.

Le hajtot fejjel indultam a szolgálati kocsi felé. majd be ültem hátra mint valami gyanúsított. Majd a kezemen lévő egyik kötést piszkáltam hazáig, de szerencsétlenül nyúltam hozzá és sajna be vérzett, majd el dugatm a kezem és már nyitották az ajtót. A lakáson belül otthonosan mozogtak, hisz mindig itt lógak. Majd helyet foglaltak a kanapén és el vették a kávéjukat amit gyorsan főztem nekik, majd helyet foglaltam a fotelba. Jöttek az idegesítő kérdések. Mindenre válaszoltam, majd végre jöhettem én.

- Peter, Danny, hogy áll a nyomozással anyuék és az én ügyembe?- kérdeztem amin meglepödött nem készült fel erre a kérdésre.

- Erre nem válaszolhatok, mivel még folyamatba van!- mondta majd távoztak. Még valami olyasmit hallotam, hogy a Streetfighter-ek közt nem akar meg látni, de nem foglakoztam vele, csak a fürdőbe rohantam és el látam a sebemet. Nem elég nekem a verekedéses sebek akkor még a kutyás is itt van. Majd annyira ideges lettem Ashley kis játéka miatt, hogy a fertőtlenítő el tört a kezebe és a tenyeremet is kötözhettem be.

Danny szemszöge:
Christie szerintem direkt keresi a bajt. 1 hónapon elül másodszorra mennek érte a fiúk. Meg mondtam ne keresse a bajt, de mintha a falnak beszélnék. Az utcai harcos hülyeségével meg már az agyamra megy, ha haza ér akkor tele van sebbekel, amik nagyon brutálisan néznek ki. Rá férne egy alapos fejmosás, de mindig el megy, vagy kikerüli a témát. Pont mint én még mindig nem mondtam el neki Megan-t peddig már 3 hónapja eggyüt vagyunk. Majd meg szólalt a rádió.

- Danny a kórházba hagytuk a húgod íratait, be ugranál érte?- kérdezte Kevin.

- Persze!- válaszoltam.

Tudtam, hogy semmit nem lehet rá juk bízni. Még jó, hogy tudják ki a húgom. Majd a kórházhoz érve kész káósz volt minden. Mindnehol betegek és sérültek, gyerekek és fenőttek egybe. Szörnyű volt, rendörként az ember megszokhatná de nem megy. Majd a portához érve a egy mankos fiatal férfi állt és csak bólintott.

- Jó napot, Christie Montiero írataiért jöttem a testére vagyok!- szóltam a portásnak de telefonált. 5 perc után már fel-alá mászkáltam a mankós férfi csak bámult, majd meg szólalt.

- A doki most ment be abba a kórterembe és Christie papírja is nála lehetnek.- mondta és mutatott az egyik teremre.

- Honnan ismeri a húgomat , és honnan tudja, hogy ki az orvossa?- kérdeztem gyanakvóan.

- Én voltam a szobatársa és én hoztam be 2 hete.- mondta majd meglepödtem, de végre valami jó hír.

- Örülök, mi lenne ha holnap be jönne az örsre? Szeretném megtalálni a mocsokot aki ezt tette!- szinte könyörögtem neki, Ő bólintott és ki ment.

Majd siettem a dokihoz, hamar meg kaptam a papirokat.
Ki siettem a kórházból és gyorsabb tempóra kapcsoltam, hisz még Chrisst is otthon kell érejem, de ma minden ellenem van hatalmas dugóba keveredtem. 20 perc álldogálás után elindult a sor, és 40 perc múlva már a lakásban álltam, de üres volt ismét el ment. Mindig ezt csinálja!