1. fejezet

2. hét múlva:

Már nagyjából vissza rázódtam a régi élet formámba, már mintha a Streetfighter annak számít. Már járok edzésekre és már könnyebb meccseken is részt vettem. Danny-vel nem beszélünk egymással, apáék halálában nyomoz, így nagyjából egyedül vagyok. Most is épp futni készülök, gyorsan fel kötöttem a hajam és meg fogtam a vizes üveget és már az utcán voltam. Eddig még a gondolattól is kirázott a hideg, hogy ki kell mennyek. De a rendőrök azt mondták, hogy keresik a mocskot aki azt akarta velem.

Siettem, nem kocogtam hanem rohantam. A parkban, mindenki kocogott vagy csak sétált, volt egy idős házaspár akik csak egészség ügyi sétaként jöttek le, de rájuk vertem 3 kört. Majd mikor már kellő képen ki fáradtam, akkor neki álltam nyújtani, még azt hiányzik, hogy izom lázam legyen. Nyújtás közben egy kéz fogta meg a derekamat.

- Szia, látom ismét vissza tértél!- mondta a hátam mögül. Óvatosan hátra fordultam.

- Szent ég! Jamie! Mit keresel itt?- ugrottam a nyakába.

- Szia, Chriss, semmit. Erre jártam és meg láttam a Park legszebb hölgyét és rá jöttem mennyire rég láttam. Még harcolsz?- beszélt hozzám Jamie, Ő régen volt a harcos társam csak el hagya a csapatott. Egy buta csók miatt amit nem viszonoztam.

- Persze, hogy harcolok. Az életem!- jelentettem ki és mosolyogtam fel, bár ez a mosoly sem volt az igazi.

- Értem, kerestek még a helyemre embert?- nézet kíváncsian, tudja jól, hogy hozzánk a legnehezebb be jutni.

- Nem, mert nem is hirdettük meg.- mondtam semleges hangon, hisz tudtam jól, hogy vissza akar jönni. Másért nem kérdezte volna.

- Akkor este el megyek érted!- mosolygott rám.- Christie hallottam a "balesetedet" sajnálom!- nézet rám szó szerint sajnálva. Gyűlölöm mikor sajnálnak, annál rosszabb érzés nincs. Szánalom egyenlő a semmivel.

- Köszönöm!- mondtam és haza futottam.

A napom többi része elég egy hangú volt, zuhany friss ruha ,gyors főzés, majd evés. Le ültem és munka után keresgéltem, hisz nem élősködhetek a bátyám nyakán. A harcokból elég jól éltem, de az nem azt jelenti, hogy el tudnám magam látni egy ekkora házba. Voltak mindenféle állások, de sose szeretem az ülős munkákat. Inkább valami asszisztensi állást vagy valami olyasmit keresek amin szabadon mozgok és nem egy iroda falai között. Nem sokra bukkantam így le tettem az újságot és fel álltam, de ekkor kopogtak. Jamie még nem lehet, hisz csak 3 óra és 9-re jön. Mély levegő vétel után nyitottam az ajtót. Mikor kinyílt a szám is tátva maradt. Megan állt az ajtóba.

- Drága barátnőd ismét itthon!- vigyorodott el és ugrott a nyakamba. Meg öleltem és puszilkodás után be engedtem.

- Megan, miért jöttél haza? Nem tetszett New York?- faggattam egy kávé mellet. A napaliba le ültünk beszélgetni.

- Jaj Christie ne is kérdezd. Semmi jó meló nincs. Állandóan munkát kerestem, de senkinek sem kellenek az énekesek. Színészettel már próbálkozni se merek.- keseredett el és ivott egy kortyot a kávéjából.

- Nem tudom, mit is mondhatnék, sajnálni nem akarlak! Próbáld meg itt, van 1-2 film stúdió akik szívesen látnak. Mi lenne ha először valami olyat keresnél amiben segítesz a színészeknek, majd jön az alkalom, hogy végre te is filmvászonra kerülj!- próbáltam biztatni.

- Ez remek ötlet, legalább részese lehetnék és tudnám, hogy milyen is ott dolgozni!- lelkesedet fel ismét.

- Köszönöm, itt az ész!- tetettem a beképzeltet.

- Naaa, azt azért nem!- vágott hozzám egy párnát, majd el komorodott az arca. Tudtam jól, hogy tudja anyuékat meg a sikátoros ügyemet.

- Részvétem a szüleid miatt, a szemetett meg Danny biztos megtalálja!- mondta kicsit zavarban.

- Köszönöm, szóval arról mesélj, hogy honnan tudsz róla?- kérdeztem kíváncsian, hisz a bátyámon és a hős idegenen meg persze Jamie-n kívül nem tudja senki.

- A Tesóddal beszéltem párszor.- pirult el.


- Danny-vel? De miért?- lettem kíváncsibb, mivel drága bátyám ki nem állhatja a barátnőimet. Vagyis csak azt az egyet és az nem más mint Megan.

- Ő hívott először fel, és azóta egyre többet hívjuk egymást és persze már találkoztunk is.- a feje már olyan volt mint a paradicsom.

- Nekem ezt mikor akartad meg mondani?- kérdeztem idegesen.

- Már terveztük, hogy el mondjuk. De Danny ki bújt alóla.- vallotta be.

- Danny minden alól kibújik!- ráztam meg a fejem.

- Nézd milyen jó nekik!- mutatta az újságot amit fel vett, az pont az volt amit néztem csak nem lapoztam tovább.

- Sztárok, nekik mindenük meg van, szép luxus ház, rengeteg "ÁL" barát és persze minden este más kihasznált rajongóval bújnak ágyba. Szánalmasak!- mondtam hisz utálom őket!

- Jól van, de most forgatják az Alkonyatot állítólag nagyon jó film lesz. Szexi vámpír fiúk akik nem ölnek embert!- vigyorodott el.

- Milyen vámpír nem öl embert?- kérdeztem gúnyosan.

- Ők!- mutatta az újságban a képet, amin a lélegzetem is el állt, köztük volt a titkos meg mentőm Jack is.

- Nem rossz egyik sem.- mutattam közönyt. Belül viszont furcsa érzés kavargott bennem. Tényleg Ő az, és akkor mit keresett egy sikátorba? Miért mentett meg? Száz és száz kérdés kavargott a fejemben.

- Nem ám! Akkor el megyünk majd? Novemberbe lesz a bemutató, most úgy is csak július van!- vigyorgott.- Tudod mit le foglallak novembere!

- Rendben!- egyeztem bele, ha már többet nem látom legalább azt tudjam, milyen színész is.

A beszélgetésünk többi részére nem emlékszem mert csak azt a képet bírtam nézni amin ott szerepelt. Mikor Megan el ment mert vacsorára hivatalos a bátyámmal, addig le zuhanyoztam és vacsoráztam és le ültem a Laptopom-hoz és rá kerestem erre a filmre. Kíváncsi lettem, milyen filmben is szerepel. El olvastam az előzetest, és rá jöttem, jobb ha megnézem. Majd láttam a képeket is nem volt rossz. Ki lépve egy hatalmas ablak ugrott be és hatalmas piros betűkkel ez volt ki írva:

Jackson Rathbone és Ashley Green egy pár. A Twilight szereplői nem csak a filmben járnak!

El olvastam és csak néztem, hogy lehet, hogy egypár? Miért történik ez velem? Most ár végleg el felejthetem Őt. Ismét kopogtak rá néztem az órára és láttam, hogy 9 múlott 3 perccel. Tudtam jól, hogy Jamie lesz. Fel kaptam a cuccom és már indultam is. Az ajtót be zártam és már a kocsiban ültünk. Indított már úton voltunk a harctér felé. Egy el hagyatott régi iskola torna termében vannak a meccsek. Ott a zsaruk sose keresnének, a bátyám se tudja csak azt, hogy én is verekszem.

- Meg jöttünk, kíváncsi vagyok mit szólnak hozzám!- komorodott el Jamie.

- Ne aggódj, tudtuk, hogy vissza jössz azért nem hirdettük a helyedet!- mosolyogtam rá és nyitottam be.

Mindenki minket figyelt Jamie kicsit feszült volt. Bár én is. Ma ismét vissza térek a saját csoportomba. Majd jöttek a sorsolások. Meg kaptam Hidrát. Az a kis szipirtyó már megérdemel egy kis verést. Rá néztem és el vigyorodtam, majd meg ütötte Farkas vállat aki rá nézet és már el is tűnt. Gyorsan át öltöztem és indultam is ki. Majd Ő is fel lépet a színpadra. Elégé feszült voltam, hisz Hidra profi, sőt mesteri szinten használja a késeket. A mai nap nem az én napom, hisz pont késeket raktak fel. Ő el vette az egyiket én a másikat. Gyors csont ropogtatás, és kezdődhet a harc. Mivel gyorsan le akartam rendezni és sérülést sem akartam, így ki rúgtam a kezéből a kést és a sajátomat is el hajítottam. Majd kezdődhet a harc. Sok ütés érte ahogy fordítva. Majd meguntam és egy egyszerűnek nem mondható rúgással Kiütöttem. Meg szólalt a gong és én nyertem.

Le mentem és most Jamie-n a sor. Náluk nincs fegyver nekik szabad stílus volt. Jamie a capuera mestere de Farkas viszont az ökölharcban mester. Szóval izgalmas lesz, de Farkas fel adta, mert fájt a válla a múltkori kis heves vitájának következménye, hogy meg zúzódott a válla. Így harc nélkül Jamie lett a nyertes, szépen lassan mentek a harcok.

Most viszont ismét sorsolás következet, Jamie meg kapta Vasökölt, én viszont meg kaptam Párducot. Na szép lesz, az elején könnyen nyertünk most viszont jól megszívjuk! Vasököl a brutalitásáról híres, azt suttugják róla, hogy a csontjait kicserélte acélra. Párduc viszont olyan gyors és kecses azért kapta a nevét, a Harc tudásáról nem is beszélve. Vasököl és Párduc egyben hasonlítanak, sosem hagyták abba a harcot míg nem ők győznek. Szóval harcra fel! Rá néztem Jamie-re aki akkor lépet be a rácsok közé. Elsőre egy hatalmas ütés érte a fejét és a földre zuhant, a szájából ömlött a vér, de mintha ez nem lett volna elég akkor mikor fel nézett akkor a fejét bele verte a padlóba, Vasököl sosem volt a legkíméletesebb! Már félek Párductól, lehet, hogy nem kellett volna még vissza térnem? Na jó Chrisstie ne add fel! 3 lánynak kell bizonyítania, hogy a lányok is tudnak ha akarnak. Mikor végre fel eszméltem már ki ütötték szegény Jamie-t. Bár az elején tudni lehetett, hogy Jamie még nem készült fel egy ilyen párbajra. De legközelebb nem marad el a bosszú jól ismerem. Mert egykor még voltunk együtt. Csak én is be álltam a harcosok közé és már nem volt olyan izgalmas mint régen. Majd hallottam a nevem és Párduc nevét. Most vagy soha! Fel léptem a magaslatra.

Párduc csak vigyorgott és egy hatalmas ütés érte a hasamat. Össze rogytam. Nagyon fájt, sőt levegőt nem kaptam, tisztába volt, hogy még nem vagyok teljesen ép. Így próbálta kijátszani ezt. Oda ütött ahol a múltkori sérüléseim hege volt. Majd hallottam egy hangot.

- Christei! Gondolj a sikátorra!- mondta Jamie az egyik székre ültették le. Nem tágított, tudta jól, hogy mivel tudd fel pörgetni.

Bólintottam és el kezdtem teljes erőmből ütni és rúgni, nem sok esélyt adtam neki. Majd mire Ő támadott volna szabadon hagyta a fejét, ez volt tőle a legnagyobb butaság. Fel ugrottam és egy hatalmas rúgással fejbe rúgtam. Majd megfogta a fejét, és látszott, hogy már nincs velünk, de nem adtam fel hisz még állt, addig kell üsd az ellenfelet míg áll, hisz még tud támadni. Majd ököllel mellkason vágtam de még mindig állt. Majd el rúgtam a lábát, onnan már nem bírt fel állni. Megnyugodtam és el akartam sétálni mellette, de ekkor megfogta a lábamat és el rántott. A fejem hangosan koppant a padlón. Hangos röhögést hallottam fel néztem és Hidra röhögött. Közben Párduc fel állt és a hátamat célozta meg, hogy rá ugrik, meg vártam míg el rugaszkodik és egy könnyed mozdulattal el gurultam a helyemről, Ő hangos reccsenéssel ért a földre. Majd rá vettetem magam és ököllel fejbe csaptam. Majd meg szólalt a gong. Egymás mellett álltunk, mivel a közönség dönt valaki ordította Párduc nevét és egy csomó kéz volt a levegőben, le hajtottam a fejem mert el könyveltem, hogy én vesztettem. Majd az én nevem következet és több-sokkal több kéz lendült a magasba, majd az én kezemet is fel emelték a magasba. El se hittem, hogy én nyertem. Majd le futottam és meg öleltem Jamie-t.

- Szia, Én nyertem! Jamie én nyertem Párduc ellen!- mosolyogtam, ez most az igazi volt.

- Gratulálok! Engem meg jól el vertek!- hajtotta le a fejét.

- Mert sokáig voltál távol! Majd ha vissza rázódsz akkor, menni fog. Ha megnyugtat nekem 2 hete nem volt nyertes meccsem!- mondtam, de a mosoly nem fagyot le az arcomról!

- Rendben, ha gondolod és megbízol bennem ismét akkor segíthetnél!- nézet rám.

- Persze, holnapra gyere 10-re és mehetünk!- vigyorodtam rá.

Majd végig néztük a meccseket, jó kedvem volt hisz Hidrát még egyszer jól el verték.
Nagyon be képzelt a csaj, tudja jól, hogy sosem győzhet, de nem tudja fel dolgozni! Ezért mindent meg tesz, hogy az utamba álljon. Valahonnan meg tudta a sikátoros ügyemet s el mondta mindenkinek. Persze én lettem a Streetfighter-ek szégyene, hisz nem bírtam magam megvédeni! Az ilyenek miatt törik össze az ember. De sosem fogom fel adni, soha nem hagyok abba semmit, így ezt se fogom! Ha kell itt halok meg a ringbe aminek nagy esélye van.
Majd elindultunk haza, de én gyalog indultam el, az egyik butiknál meg láttam az Alkonyat poszterét. Meg láttam Jack-et és el szomorodtam. Az egyetlen férfi aki 1 perc alatt a szívemig ért, akit el tudtam viselni azon a napon akit soha nem akartam el engedni magamtól! De persze barátnője van, meg néztem a képet jobban, átlagos lány volt fekete rövid haj. Majd egy társaság állt meg mellettem. Akik arról beszéltek, hogy parókája van és hosszú haja van. Látszik mennyire ismerem a sztárokat. Majd valamit, hogy Ashley nem is szereti csak reklám fogás. Kár, hogy nem tudják másol meg beszélni a "gondjaikat"! Közben elindultam és egy tükör előtt állva magamat néztem. Még jó, hogy Ő kell neki és nem én! Minek kellenék neki én? Hisz állandó verekedések miatt kék-zöld foltokkal vagyok tele, sőt a rengeteg seb annál is több heget takar maga alatt!